Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről
Dusnoki-Draskovich József Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről Följegyzések két okból: 1988-ban már írtam egy kis esszét Zsilinszky Mihály- ról.1 Sok jegyzetem maradt írásairól, újságcikkeiről, leveleiről és a róla szóló irodalomról — több, mint amennyire emlékeztem. Ezeket többségében Gyulán és Békéscsabán gyűjtöttem össze, most további írásait néztem át, nagyobb részt budapesti könyvtárakban. Zsilinszkynek jelentős irathagyatékát őrzi az Evangélikus Országos Levéltár Budapesten. Ebből először személyes iratait, önéletrajzi jellegű följegyzéseit kezdtem átnézni.2 Reméltem, hogy ezekből a töredékekből összeáll egy „ideál-önéletrajz”. Kiderült azonban, hogy a visszaemlékezések - mint általában - csak élete első, ifjúkori szakaszát tekintve (1875-ig) tartalmaznak gazdag anyagot, vagyis politikusi pályája kezdetéig. Ám jó néhány olyan részlet, motívum fölbukkant, amelyet máshonnan nem ismerünk. E szövegek, valamint egyéb dokumentumok és publikált írásai arra is lehetőséget adnak, hogy magát Zsilinszkyt szólaltassuk meg. Mondatai fölvehetik így a harcot a múló idővel. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy - történészi közvetítéssel — egyfajta szubjektív önkép rajzolódik ki előttünk. Mindenesetre igyekeztem ezt a képet más források segítségével pontosítani. Az 1838-ban született Zsilinszky történelmünk egy egész korszakának tanúja volt. Megélte a dualista rendszer, az Osztrák-Magyar Monarchia születését és bukását is. Ezt és a világháború kataklizmáját mint tragédiát szemlélhette: „Nem volt nap, amelyen ne sírta volna el aggodalmait, hogy mi lesz ezzel a nemzettel és mi vár evangéliumi egyházunkra. Nem is érdekelte őt élete vége felé más, mint nemzete és egyháza sorsa” — jegyzi meg a vele gyakorta érintkező Raffay Sándor püspök.' Egy 1920-ból származó följegyzése azt mutatja, hogy személyes sorsával megbékélt: „Aránylag igen kevés embernek jut oly hosszú idő arra, hogy az élet fájdalmaiból és örömeiből oly kedvező arányban részesüljön, mint az nekem - Istennek kedvezéséből jutott. Érzem, hogy nem vagyok képes hálámat a jó Isten iránt méltóan kifejezni; és azon rokonaim és barátaim iránt, akik életem folyását kedvessé és becsessé tették. Elsősorban jó szüleim és rokonaim; másodsorban ne1 Dusnoki [Dusnoki-Draskovich], 1988. Újra kiadva: Dusnoki-Draskovich, 2000. Vö. még: Borsi, 1988. 2 EOL VIII. ZsM 2. 338. cs. (17. d.). Itt köszönöm meg Böröcz Enikő és Czenthe Miklós levéltár-igazgató, valamint munkatársaik szíves segítségét. Hasonlóképpen az EOL és a Ráday Könyvtár munkatársainak is sokat köszönhetek. 3 A Raffay Sándor által jegyzett Előszó-. Lukács, 1935. 35
