Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Lakos János: Csánki Dezső, a történész és levéltáros
volt mélyebben betekinteni a középkor rejtelmes világába. Meghatározó élményt jelentett ez Csánki további pályája szempontjából. A Diplomatikai Osztályon végzett munkájának eredményeként jelent meg 1889-ben gondosan összeállított levéltári segédlete, A m. kir. Országos Levéltár diplomatikai osztályán őrzött pecsétek mutatója. Kollégáihoz hasonlóan természetesen neki is ki kellett vennie részét a ne- mességi és más igazgatási ügyek intézéséből, valamint a kutatószolgálat ellátásából. 1891-ben névtelenül cikket jelentetett meg a Századok ban a felmerült levéltárügy- szervezési kérdéssel kapcsolatban. Sváby Frigyes Szepes megyei főlevéltárnok felvetése az volt, hogy a kisebb vidéki levéltárak régi anyagát a néhány nagy városban szervezendő levéltárakba vonják össze, és ezeket rendeljék az Országos Levéltár alá. Csánki továbbgondolta a javaslatot, és egyrészt a káptalani, konventi és más hatósági levéltárak anyagát is a kerületi levéltárakba utalta volna, másrészt az Országos Levéltár önálló levéltár-igazgatási központtá alakítását javasolta. Csánki — Pauler mellett — aktívan részt vett az 1896. évi millenniumi országos kiállítás történelmi részének megtervezésében és előkészítésében. Az 1880-as évek végétől Csánki Dezső mindjobban alább tárgyalandó történészi munkáiban merült el, hivatali kötelességeiben kevésbé volt szorgalmas. Ennek lett következménye a hivatali ranglétrán az allevéltárnoki státusban stagnálása 1893-tól 1904-ig, mert Pauler támogatta ugyan beosztottjainak tudományos működését, de feltétellel: ha hivatali kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tesznek. Csánkinak ez nem nagyon tetszett, ezért távozni is akart a levéltárból. Két alkalommal (1894-ben és 1897-ben) pályázott egyetemi tanári állásra, de sikertelenül. Pauler halála után erélytelen vezetők, az idős Óváry Lipót és Nagy Gyula álltak az intézmény élén. A korábban jó, kollegiális légkör megromlott a személyzet tagjai között, a hivatali feladatok ellátása sem volt zökkenőmentes. A szakmai munka szinte teljesen szünetelt. Csánki, betegségéből felépülve, fokozatosan aktivizálta magát, és már 1903-ban, Pauler utódlása kérdésében ő is megkereste a bécsi közös pénzügyminisztérium levéltára vezetőjét, a magyarországi levéltári ügyekben is befolyásos Thallóczy Lajost, a korábbi kollégát annak érdekében, hogy Ováryt nevezzék ki főlevéltárnoknak, mert így ő is előre léphetne. Ováry nyugdíjazása után már a maga főlevéltárnoki kinevezésének támogatását kérte Thallóczytól, sikertelenül, mert a rangidős Nagy Gyulával töltötték be a posztot. Ettől az időtől kezdve Csánki levéltári munkát már alig végzett, jobbára történészi munkáján és a főlevéltárnok megkerülésével kiadott belügyminisztériumi megbízáson, az osztrák- magyar határkérdés előzményeinek feltárásán dolgozott hosszú évekig. Eközben 1910-ben egy teljes évet töltött a kollégája, Pettkó Béla elleni fegyelmi vizsgálattal. (Pettkó egy oklevél-hamisítási ügybe keveredett, ezért el is bocsátották állásából.) Csánki ekkoriban már kitűnő belügyminisztériumi kapcsolattal rendelkezett. A biztosnak látszó minisztériumi háttér ismeretében ismét Thallóczyt kérte, hogy szorgalmazza Nagy Gyula mielőbbi nyugdíjazását, ám Bécsből intést kapott: várja IOI
