Erdész Ádám: Tények és üzenetek. A Békéscsabán, 2006. november 3-án tartott 1956-os konferencia előadásai (Gyula, 2007)
Erdész Ádám: A felejtés stációi - 1956 emlékezete
nyos fokú jólétet teremtett. Valuch Tibor Hétköznapi élet Kádár János korában 24 című könyvében felvillan előttünk mindaz, ami a nagytöbbség számára vonzerővel bírt. A szépen berendezett, fürdőszobás kockaház vagy a kétszobás lakás, a telek, a hosszú várakozás után megvásárolható autó, a kényelmet szolgáló apróbbnagyobb eszközök mind azt sugallták, érdemes felejteni. A vizsgálódásunk előterében álló Békés megyében nem hanyagolható el az sem, hogy lazulhatott valamelyest a tradicionális, szigorúan a munka követelményeinek alárendelt életmód. Nőtt a szabadidő mennyisége, hogy azután paradox módon a felszabadult idő egy részét a privát szektorban - háztáji, gmk - újra csak munkára kellett fordítani, azt sokan inkább lehetőségnek, semmint korlátnak tekintették. A hatvanas években érintette meg a magyar társadalmat a nyugati típusú fogyasztói kultúra, a modernitás szele. Lassan cserélődni kezdett az egyes embert munkahelyén és otthonában körülvevő eszközkészlet: az emberöltő/k/re készülő bútorokat, használati tárgyakat, szerszámokat új formájú, színesebb, gyakran műanyag tárgyak váltották fel. Mindez a szocializmus korszakában végig sugallt „a múltat meghaladjuk" szemlélettől megerősítve nemcsak '56, hanem a korszakot megelőző nem is olyan távoli múlt egészének felejtését, régmúltnak minősítését is nagyban segítette. A társadalom aktív többségének magatartását meghatározó tényezőket mérlegelte a hallgatásával opponáló vagy megszólalásával legitimáló értelmiség is. A terror okozta félelem és sokk mellett az íróknak és más művészeknek is azzal kellett szembenézni, hogy hiába próbálkoztunk, nem volt és bizonyára nem is lesz segítség. György Péter a forradalom emlékezetét kutató könyvében nagy teret szentelt az elit értelmiség és egyes kiemelkedő személyiségek '56-tal kapcsolatos magatartásának. 25 A pártvezetés Aczél György személyében megtalálta azt a politikust, aki jó érzékkel, manipulációval, az árat nem számoló bőkezűséggel, akár 24 Valuch Tibor: Hétköznapi élet Kádár János korában. Bp., 2006. 191. 25 György Péter: A néma hagyomány. Bp., 2000. 347.
