Erdész Ádám: Tények és üzenetek. A Békéscsabán, 2006. november 3-án tartott 1956-os konferencia előadásai (Gyula, 2007)
Erdész Ádám: A felejtés stációi - 1956 emlékezete
egyenként is becsalogatta a tekintélyes művészeket a konszolidáció terepére. Az 1986-ban készített nagyobb lélegzetű '56-ról szóló összeállításokban, mint a Kádár-rendszer melletti döntő bizonyítékot, idéznek néhány Illyés-, Németh László, Déry- vagy Kodály mondatot. A forradalom emlékének eltemetése a hetvenes évek végén befejezett és sikeres „projektnek" tűnt. A kollektív amnézia a Kádár-rendszer, illetve az egész szocialista világ gazdasági pozícióinak megrendülése nyomán kezdett töredezni. A válságjelekre reagáló szűk értelmiségi csoportok - amint azt a korábban idézett Kende Péter interjú is dokumentálja - keresni kezdték azokat a hagyományokat, amelyekre az adott rendszerrel szembefordulva támaszkodhatnak. Ha nem is könnyen és nem is azonnal, sikerült visszatalálni a forradalom emlékéhez. Ahogy a felejtésnek, úgy az emlékezet rekonstrukciójának is megvannak a maga állomásai: 1984-ben jelent meg Nagy Gáspár Nagy Imrét idéző verse, 1986ban került sor az első nyilvános hazai megemlékezésre. Ezt követően igen gyorsan átszivárgott Magyarországra a nyugati magyar emigráció forradalomról 30 év alatt felhalmozott tudása. Korábban e tekintetben is nagyon jól működött a gát. A hazai kutatások nagyobb léptékben csak a rendszerváltozás után indulhattak meg. Ha most, az ötvenedik évforduló múltán széttekintünk, akár azt is mondhatnánk, ma már kellő mennyiségű információval rendelkezünk a forradalomról, a hosszú amnézia nyomai eltűntek. S ez valóban így. van, 1956 történetét ismerjük; összefoglaló monográfiák, forráskiadványok, a meghatározó szereplőkről terjedelmes biográfiák állnak rendelkezésünkre. A kerek évfordulóra a helyi eseményeket számba vevő adattárak, forráskiadványok sora jelent meg. Ez hivatásos történészek produktuma - Gyáni Gábor kifejezésével -, a „rekonstruált múlt". 26 Viszont a spontán, eleven emlékezet munkája nem pótolható. Az emlékművek a történettudomány és a hagyomány találkozása nélkül nem válnak az emléke26 Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Bp., 2000. 82.
