Erdész Ádám: Tények és üzenetek. A Békéscsabán, 2006. november 3-án tartott 1956-os konferencia előadásai (Gyula, 2007)

Erdmann Gyula: 1956 Békés megyében

gán múltj hogy ezek az egységek sem vették fel a harcot november 4-én és azt követően a szovjet tankokkal, hiszen annak tömegmészárlás és települések romhalmazzá lövése lett volna a következménye. A forradalom szellemiségét és szándékait jól mutatja Féja Géza november 1-jei beszéde a csabai Szabadság Rádióban. Féja tudatta a megye népével, hogy a Duna völgyében csoda történt, nemzet született. Kérte a békésieket, hogy őrizzék és védjék a forradalom vívmányait, ne térjenek le se jobbra, se balra. „Mi nem akarjuk visszaállítani az úri Magyarországot, de Rákosi és Gerő uralmát sem. Testvéreim! A mi kezünket nem szennyezheti be igaz vér, a mi lelkünket nem terhelheti nemtelen cselekedet, a mi jó hírünket nem szeplősítheti személyes bosszú aljas indulata." Láttuk, ugyanezt vallotta Nádházi János, Nagy Lajos és Fekete Pál is mások mellett. Ezt a szellemiséget a forradalom kezdetén súlyosabban csak Füzesgyarmaton tette félre a felbőszült tömeg, amely a falu párttitkárát végigpofozta az utcákon, melynek során szinte mindenki egy-egy pofonnal vagy rúgással torolta meg kétségtelenül valós sérelmét. A párttitkár életét egyébként józan emberek megmentették. Felemelő volt megyeszerte a szolidaritás számos jele. Alig akadt település, ahol jelentősebb élelmiszert ne gyűjtöttek volna a főváros számára. Naponta indultak a teherautók kenyérrel, liszttel, cukorral. Volt olyan hét, amikor csak a gyulai tejporgyárból naponta egy-két teherautónyi vaj, illetve tejpor indult Budapestre. Ez így volt novemberben is végig. Hamarosan aggasztó jelzések futottak be Csabára is. Közeledett a végzetes veszély. November l-jén a megyei forradalmi bizottság a laktanyában már arról kénytelen tárgyalni, ellenálljon-e a szovjeteknek. Fekete Pál többek kíséretében felkereste a közelgő tankoszlopot, melynek parancsnoka jelezte: ő parancsot hajt végre, de ha a lakosság nem lép fel ellenük, ők nem lőnek. Tóth hadosztályparancsnok riadót rendel el. Fekete Pál ismét a szovjetekhez megy, és eléri, hogy a tankok özöne a város szélén haladt át és Jaminában állapodott meg. Az egyik tankban utazott túsz-