Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Társadalmi nyilvánosság és magánszféra

pelték, hanem azt is, hogy Gara Mária szólamát magyarul tanulta meg és énekelte Erkel operájában. A többször is visszatért, néger Ira Aldrige egy megalázott kisebbséget szimbolizált. Adelaida Ristori pedig, amikor 1856 novemberében fellépett a Nemzeti Színházban, Gyulai-Jókai vita ide vagy oda, nagy sikert aratott, amit csak fokozott, hogy a neki átnyújtott koszorú nemzetiszín szalagját (hazája színeit egyszersmind) megcsókolta. Az olasz-magyar sorsközösség gondolatát pedzette Arany is a Hollósy Kornéliának c. albumversében, az operaénekesnő olasz repertoárjára utalva.

96 Az irodalom második nyilvánossága a kávéházakban, kocsmákban zajlott. Ezek listáját a magyar vendéglátás történetével foglalkozók már összeállították.

97 Degré Alajos a Pilvax kerek márványasztalánál („a közvélemény asztalánál") új arcokat látott, amikor 1853-ban Pestre érkezett. Egykori társait megtalálhatta viszont az Arany Ökör biztonságos emeleti tekeszobájában: ide botorkált el Garay János, idejárt Nagy Ignác, Berecz Károly, Vajda János, Vas Gereben, akikhez a fiatal írók közül Tóth Kálmán, Balázs Sándor, Beöthy László és mások csatlakoztak. A vidéki nemes urak kedvelt szálláshelyén, az Aranysas fogadóban az ő irodalmi igényeiket kiszolgáló Vas Gerebennel, Sárosi Gyulával, Bernát Gáspárral lehetett találkozni. A Pestre látogató Vörösmarty a ferencvárosi, eldugott Arany Angyal hátsó szobájában foglalta el az asztalfőt, többek között Berecz Károly és az éppen itt lévő Erdélyi János társaságában. A mindinkább alkoholistává züllő Lisznyai Kálmánt és Sárosi Gyulát a Zrínyi sörcsarnokában éppúgy lehetett látni, mint a Szervita téri Kispipában vagy a krisztinavárosi Politikus Szatócs asztalánál. A „sírva vigadás" legfrekventáltabb színhelye azonban a Komlókert volt, ahol - a szüneteltetett vármegyei élet jelképének tekintett vármegyeház mellett - külön törzsasztala volt a Vahot Imre vezényelte íróknak, és (amíg be nem tiltották) „vármegyésdit" is játszót^AJOM I. 277. (főszöveg), 505-506. (jegyzetek). q7 Gundel Imre-Harmath Judit: A vendéglátás emlékei. Bp. 1982. 81., 85., 124., 132-134., 144-145., 166., 189.