Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Társadalmi nyilvánosság és magánszféra

ben kétkötetes regényt is publikált, Az alföldi vadászok tanyája címen. Noha csak két fejezete játszódik Csákón, itt olvashatjuk a vadászkastélynak és környékének leírását, és újabb részlettel is szolgált: esténként megjelent a berendelt zenekar, hogy „búskomor magyar hangok"-kal emlékeztesse az egylet tagjait a külső világra. (A regény főrangú szereplői a farsangot Pesten töltik, a szerelmesek találkozása pedig a Nemzeti Színház páholyában, egy operaelőadáson történik meg.) Az arisztokraták köréből több kulturális kezdeményezés indult vagy talált támogatásra. Vadnai Károly úgy emlékezett, hogy a korábban említett gyűjtést a Nemzeti Színház javára Hollósy Kornélia vetette fel szalonjában gr. Károlyi Györgynek.

92 (A Vadnai felsorolta arisztokraták között megtaláljuk a vadásztársaság több tagját, és figyelemre méltó, hogy ide eljöhetett gr. Batthyány Lajos özvegye is.) Az operadíva egyébként - házassága és két kisfia születése után - 1854 tavaszán érkezett vissza Pestre és földbirtokos férjével látogatott szalont vezetett; első színpadi fellépése pedig abban az operában volt (Császár György Kunok c. dalművében), amely Podmaniczky regényében is szerepelt. A főrangúak társadalmi közegében a kulturális célra megajánlott összegek - akár a Nemzeti Színház nyugdíjegyesületéről, akár az írók családjának megsegítéséről vagy az írói segélyegylet alapításáról volt szó - valóban jelentősek voltak. Podmaniczky ilyen célokra az évtized során maga és Ármin öccse nevében 7892 forintot fizetett; a Nemzeti Színház javára való gyűjtés betiltása után a pesti Károlyi-palotában tartott adományozói értekezlet 250 000 forintot csatolt a színházi alaphoz.

93 A vendégváró és korlátozottabb nyilvánosságú polgárotthonok közül kettőt említünk itt példaképpen. Tekintélyes örökségének birtokában Tomori (Theodorovics) Anasztáz nagy házat vitt Pesten: 1856. február 8-i „irodalmi estélyen", amelyre Aranyt ismételten invitálta és nagyon várta (hiába), ott volt még Bajza József is, 02 Vadnai Károly: Egy művésznőnk szalonja, BpSz 1881. 28. k. 334-350. és vö. Irodalmi emlékek, Bp. 1905. 322-336. 93 Podmaniczky i. m. 43-64.