Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Pest, a szerkesztőségek és kiadók világa
1852 nyarán adta fel rovatvezetői állását a Pesti Naplónál: „... nyomta lelkemet az, kenyérkereső kapa gyanánt kell használnom az irodalmat, (...) életemet, jövendőmet bizonytalan proletariusi álláshoz láttam kötve az irodalom ily viszonyai közt." 58 A legnagyobb kéziratfogyasztó a Hölgyfutár volt és maradt, heti hat számát ki kellett tölteni. A novellisztikában és a napi publicisztikában a szerkesztő Nagy Ignác, Lauka Gusztáv, Degré Alajos révén a reformkori színvonalnak legalább az illúzióját sikerült fenntartani, ám a mindig is elsődleges fontosságúnak tekintett lírában a kanonizált Lisznyai Kálmán és Tóth Kálmán mellett már Tóth Endre, Zalár József, Losonczy László is viszonylagos értéknek számított az álneves, tömegtermelésre berendezkedett verselők tömegében. A nyílt támadást a Hölgyfutár versrovatának minősége ellen Gyulai Pál nyitotta meg a Pesti Röpívek 1850. december 1 -jei számában, szintén álnéven (nyilazó férfi jegy alatt), A Hölgyfutár poétái címen. Ebben név nélkül két magánlevélből is idézett. Ezeket, hasonló éllel, Arany és Tompa írta Szilágyi Sándornak, egy nap különbséggel, 1850. október 21-én, illetve 22-én. Az előbbi „sok lerúdalni való állat"-nak nevezte a divatlap tollnokait, és elhárította azt az érvelést, hogy „hazafiságból tűrnünk kell." Az utóbbi a régi iskolai diáktársaságok önképzőköri színvonalához hasonlította a Hölgyfutár színvonalát. Gyulai voltaképpen saját, Szilágyi Sándor mellett végzett szerkesztői tapasztalatait és a két élvonalbeli költő véleményét összegezte, szinte a szóvisszhang pontosságáig: Nagy Ignác „lapját, mely nemrég az egyetlen szépirodalmi volt, közlönyévé engedi aljasíttatni egy oly költészetnek, mely a magyar Parnaszt mindinkább igyekszik szemétdombbá és állatlegelővé változtatni." 59 Arany - levele mellett - verset is küldött Szilágyinak, a Vojtina Gáspár levelei Andris öccséhez c. kéziratot, melyben visszautalt a reformkori szerkesztők igényességére („De Frankenburg, Vahot, vagy Jókai / Beküldött műved nem nyomatta ki."), majd rátért az 1849 utáni helyzet vázolására: 5 *GyPLev 135. (levele Gyulainak; Pest, 1852. jún. 18.) 5Q A vitacikk kritikai igényű kiadását 1. Gyulai Pál: Bírálatok, cikkek, tanulmányok, s. a. r. Bisztray Gyula és Komlós Aladár, Bp. 1961. (Fontes 5.) 161-165.
