Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Pest, a szerkesztőségek és kiadók világa

„Szabad a vásár, most költő leszek, Úgyis kipusztultak a céhesek" Kiáltád, s íme hogy bámul a hon Egverdeső, merész tyúk-szárnyadon! Pegazusod befogja a futár is, Gondolva, hol ló nincs, jó a szamár is.

60 Ha megnézzük a tollcsatában érintettek életkorát, rögtön leszögezhetjük, hogy nem nemzedéki vitáról volt szó: Tóth Endre két, Székely József, Zalár József egy évvel volt idősebb az 1826-ban született Gyulainál, csupán Tóth Kálmán volt néhány esztendővel fiatalabb (ő 1831 -ben született). De nem írható le a jelenség a Petőfi-utánzással sem, hiszen a tájköltők közül Spetykó Gáspár, Szelestey László, Lisznyai Kálmán idősebbek vagy egyidősek Petőfivel; pályájukat is korábban kezdték nála. Arany János ezúttal is árnyaltan ábrázolt, amikor a Poétái receptben (1852) egyszerre tartott a petőfieskedők primátusától és a már Petőfitől is tollhegyre tűzött almanachlíra feléledésétől. A vers első és negyedik strófája mindkét lehetőséget egyforma élességgel bírálta-gúnyolta: Gyöngy, harmat, liliom, szellő, nyár, villám, Hajnal, korom, szélvész, hattyú, rózsa, hullám, Délibáb, menny, pokol... ha mind egybevészed: Recipe - és megvan a magyar költészet. (...) S ha mind nem elég: bundára hasalván Pislants a leányra egy laposat csalfán; Fújad a tilinkót szedtevettés szájjal, S kenje meg Apolló fürteidet... (Kiemelések az eredetiben. - K. F.)

61 faü Megj.: Pesti Röpívek, 1850. nov. 6. Kritikai kiadása: AJÖM I. Kisebb költemények, s. a. r. Voinovich Géza, Bp. 1951. 117-118. (főszöveg), 444-447. (jegyzetek). 01 AJÖM I. 169. és 461.