Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Pest, a szerkesztőségek és kiadók világa

gyobb családét ötszobás, belvárosi lakásban 120 pengőforint biztosította.)

54 Az eredeti írásokért kapott honorárium a megélhetés kiegészítő forrása lett. Itt is mutatkozott azonban különbség: a publicisztika javára, a hagyományos szépirodalmi műfajok rovására. Gyulai, aki Szilágyi Sándor változó nevű füzetes vállalkozásainak szépirodalmi rovatát szerkesztette és emellett több hírlapnál/hírlapnak is dolgozott, szintén megfogalmazta, rámutatva egyúttal az igényes munkát nehezítő mellékhatásra: „Mit csináljon az ember? A tárczaczikkeket jobban megfizetik, mint a költői művet, aztán kevesebb munkába kerül. (...) Móta Pesten vagyok, egyetlen költeményt, egyetlen beszélykét nem írhattam nyugalomban, zaklatás nélkül. A kéziratért jövő nyomdainas kopogásának még emléke is borzaszt..."

55 Gyulai nem túlzott: a különbségek az évtized során végig megmaradtak. Jókai 1854-ben 12 forintot kapott egy Pesti Napló-cikkéért; őmaga 1857-1858-ban 10-30 forinttal honorálta a prózai írásokat (tárcanovellákat, humoreszkeket) Bernát Gazsinak, Vas Gerebennek, Szelestey Lászlónak, amíg a költők közül csak Arany kapott versért 10 forintot, a népszerű Lisznyai, Tóth Endre vagy Sárosi Gyula is kénytelen volt ennek felével beérni.

56 Abban sem túlzott Gyulai, hogy 1853 nyarán valóban vidékre húzódva, Kecskeméten írta meg alapvető tanulmányát: Petőfi Sándor és lyrai költészetünk. A terjedelmes munkával közlési gondjai is akadtak: „Négy nyomtatott ív, egyhónapi törődés műve. A »Pesti Naplo« biztosított, hogy megveszi. Tegnap azt izente, hogy igen hosszú, hogy Petőfi nem is olly nevezetes egyéniség, sat. Jókaihoz vittem. [A Délibáb c. folyóirathoz. - K. F.] O meg nem meri közleni a cenzúra miatt."

57 (Végül az Új Magyar Múzeum 1854. évi folyamában jelent meg.) Persze, nem mindenki tudta átvenni az „újdondászok" zaklatott, sokszor kapkodó, sokfelé dolgozó életmódját. Lévay József 54 IKK Cikkek és beszédek IV/1., s. a. r. H. Törő Györgyi, Bp. 1968. 536. 55 AJÖM XVI. 472. (Aranynak; az idézett, 1854. szept. 6-i levelében.) 5b JKK Följegyzések I., passim 57 AJÖM XVI. 327-328. (levele Aranynak; Pest, 1853. nov. 15.)