Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Nemzeti közintézmények 2.: a Nemzeti Színház
fedezetéül. Az 1853-as szabályrendelet, az Instruktion für die Direktion des ungarischen Theaters in Pesth, amelyet 1854. december 21-én, egy év múlva megerősítettek, 21 a bevételek sorában a napi jövedelem, a bérleti és bálrendezési díjak előtt változatlan pénzügyi alapot említ: ,,a) Landesbetrag, b) Interessen der Aktivkapitalien, c) Tageseinnahmen, d) Pachtzinse, e) Ertrag von Bällen." A színház a budai helytartósági osztály fennhatósága alá tartozott. Geringer teljhatalmú polgári biztos már 1851-ben „Comitét" nevezett ki a Nemzeti vezetésére, miután kitűnt, hogy Simontsits János, Pest megye hajdani másodalispánja, a budai Várszínház, majd a Nemzeti Színház vármegye által delegált többszöri igazgatója művészeti kérdésekhez egyáltalán nem ért, pénzügyi gyakorlata pedig önmagában kevés egy többtagozatos színházi üzem irányításához. A Comité élére br. Augusz Antal kerületi főispán került, Liszt Ferenc barátja, akit 1858 végén egy másik arisztokrata, gr. Szapáry József váltott fel. Tagjai: br. Orczy György (ő vette át Pest vármegyétől a színházat 1843-ban mint az országos színházi kiküldöttség tagja), Zlinszky János (a vármegye reformkori középponti szolgabírája), a „gazdászati igazgató"-nak megmaradó Simontsits és Vezerle Nepomuk János országos pénztári ellenőr, aki már szintén a reformkorban foglalkozott hivatalból a színház (és az Akadémia) pénzügyeivel. Az igazgatás művészi része szintén arisztokrata kézben volt: 1852 és 1854 között gr. Festetics Leó volt az intendáns; maga is zeneszerző, az 1870-es években a PestBudai Hangászegyesület elnöke, aki már 1842-ben ácsingózott a Nemzeti Színház bérletére. Utána a reformkori, 1845 és 1849 közötti országos főigazgató, gr. Ráday Gedeon tért vissza a színház élére (1860-ig). A Nemzetiben tehát kétségkívül érvényesült jogfolytonosság, mégha az arány az arisztokraták javára tolódott is el. Noha a színház sem kerülhetett el számos megalázó intézkedést (a magyar címer eltávolításától a nemzeti színek használatának eltiltásán és a szigorú, előzetes cenzúrán át a karzati tüntetés boto21 Pukánszkyné i. m. 249-255. (Az okmány német nyelvű.)
