Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Nemzeti közintézmények 2.: a Nemzeti Színház

A színház már az első megszálláskor (1849. január-április) károkat szenvedett: Windisch-Grätz kirabolta a fegyvertárat, és Kolosy Gergely pénztáros megszökött a rábízott összeggel együtt. Pest második, végleges kiürítésekor, 1849. július l-jén lemondott az 1845 óta vezető országos főigazgató, gr. Ráday Gedeon és aligazgatója, Erdélyi János. Júniusban felmerült Bajza József (az 1837/ 38. évi igazgató és 1847/48-as aligazgató) megbízása, utóbb a színház bezárása is. 1849. július 9-én tűnt el a színlapokról a Kossuthcímer, 16-án került fel újra a koronás fejléc. Augusztus 18-án Fáncsy Lajos, a színház színész-rendezője merész prológot mondott az előadás előtt. Annyi áldást kért a császári születésnapon Ferenc József fejére, „amennyi üdvét őfelsége az annyi viszályok által hányatott, szegény magyar nemzetre hoz."

18 Tíz nap múlva, a Julius Haynau tiszteletére rendezett díszelőadáson a Nabucco c. Verdi-operában pedig elhangzott a babiloni fogságba hurcolt zsidó nép híres szabadságkórusa. A Nemzeti Színház csatlakozott a passzív ellenálláshoz. Az együttes közvetett személyi vesztesége három neves művészt érintett. Az első énekesnő, Schodelné visszavonult, hogy elfogott és várfogságra ítélt élettársa, Nyáry Pál birtokát kezelje; 1854-ben váratlanul elhunyt.

19 Egressy Béni honvédfőhadnagy - sebesüléséből voltaképpen sohasem gyógyulva fel - komáromi menlevéllel visszatérhetett a színházhoz, ám már 1851-ben meghalt. Bátyja, Egressy Gábor, informátori szolgálatai fejében, 1850-ben hazatérhetett (a gyanútlan Arany János verssel üdvözölte), de színpadra még 1854-ig nem léphetett; operarendezőként foglalkoztatták. 18 Az 1848/49-es válogatott okmánytárat 1. Pukánszkyné Kádár Jolán: Iratok a Nemzeti Színház történetéhez, Bp. 1938. (A Nemzeti Színház százéves története II.) 197-208. és (a Nemzeti Színház levéltárának azóta bekövetkezett pusztulása miatt elsőrendű forrássá előlépett) Iratok a Nemzeti Színház történetéhez. Pukánszkyné Kádár Jolán kiadatlan levéltári gyűjtésének fondjegyzéke, feldolg. és a bevezetőt írta Berlász Piroska, Bp. OSzK 1988. 98-104. Vö. még Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és közönsége (1848-1849), ItK 1982. 686-699. |C) Életének erről a szakaszáról, új dokumentumok alapján, korábban írtunk: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867), Bp. 2002. 50-52. és 359.