Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Nemzeti közintézmények 1.: a Tudományos Akadémia

nyelvkérdés és Kazinczy életműve valóban integrálónak bizonyult. A magyar arisztokrácia hölgytagjai (gr. Nádasdy Lipótné gr. Forray Júlia kezdeményezésére) pénzt gyűjtöttek, hogy Orlai Petrics Soma megfesthesse máig közismert festményét, a Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly találkozása c. nagyméretű olajképet, amelyet az ünnep után megvettek az Akadémia számára. (Innen került mai helyére, a széphalmi Kazinczy-emlékcsarnokba.) A ház megóvására gr. Dessewffy Emil elnök tett javaslatot Zárszózatában. A folytonosság vezérmotívuma végighúzódott az akadémiai ünnep megnyilatkozásaiban. Eötvös József alelnök széles eszmetörténeti háttérrel megírt Magasztaló beszédében így fogalmazott: „...oly haza, mely valóban nagy férfiakat nevelt, később is fel fogja találni polgárai között azokat, kik a jövő vészeivel szembe szálljanak." Rárímelt Tompa Mihály pályadíjnyertes ódája, a Hymnus Kazinczy Ferenc százados ünnepén is Vörösmarty Szózata nemzethalál-látomására: „Elünk, élünk! s milljók remélnek / Vévén ajkad nyílt jóslatát: / Melylyel népünk' nagy büszke népek / Művelt sorába állatád!" Toldy Ferenc előadása (Futó pillantás Kazinczy Ferenc írói pályájára) viszont a Kazinczy-életmű eredeti hányadára, prózájára, verseire és levelezésére hívta fel a figyelmet; arra az irodalmi követelményre, amelyet már az ő nemzedéke, jelesül az 1858ban elhunyt Bajza József fogalmazott meg a romantika szellemében - Kazinczy klasszicizmusa alkalmat adott a romantika klasszifikációjára is. Szépíróink (természetes módon) jelentős szerepet vállaltak az ünnep előkészítésében és lebonyolításában. Fáy András közreműködésével kerülhetett sor Ferenczy István Kazinczy-mellszobrának befejezésére Marschalkó János által; Kemény Zsigmond Eötvös és Toldy mellett - tagja volt az előkészítő bizottságnak, Arany János pedig (mivel maga nem pályázott) az ódapályázat zsűrijének. Feltűnően hiányoztak viszont a színészek: Szász Károly II. Zsuzsa, Bp. 1997. (A Petőfi Irodalmi Múzeum Könyvei 7.) 189-216.; Fábri Anna: „...újra érez, újra él e hon". A Kazinczy-ünnep, Műhely 1992/6. 55-58., uő: „Sohasem volt ily compact egyetértés". A Kazinczy-ünnep - 1859 = Kegyelet és irodalom, 181-188.; Praznovszky Mihály: „A szellemdiadal ünnepei". A magyar irodalom kultikus szokásrendje a XIX. század közepén, Bp. 1998. 49-68.