Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Nemzeti közintézmények 1.: a Tudományos Akadémia

Toldy az Uj Magyar Múzeum 1851. júniusi számában válaszolt (Ismét: tudomány, magyar tudós): a bukás oka szerinte „a határtalan politikai lelkesedés, mely (...) az utolsó évtizedben az irodalmat nagyon háttérbe szorította..."

6 Az már irodalmon belüli probléma, hogy Toldy egyidejűleg a fiatal írókat is az „elégséges tudományos képzettség, az irodalom ismerete, s a nyelveli előadás teljes birtoka..." fontosságára figyelmeztette. A tollcsata a folyóirat októberi füzetében folytatódott (és be is fejeződött). Nendtvich Károly Szontagh mellett voksolt, a vita tárgyát a természettudományok és „a humanisticus vagy széptudományok" művelésének arányában határozta meg, az utóbbiakat érezve a Tudós Társaságban is túlnyomónak. Toldytól elfogadta viszont, hogy nem a túláradó tudomány- és irodalomtörténetből származó eszmeiség bizonyult károsnak, hiszen „ha a szépirodalomnak némely ágait kiveszed, alig találsz hazánkban tudományt, mely első gyönge csíráiból kiemelkedett volna."

7 Toldy, Nendtvichnek válaszolva, tagadta a társadalomtudományok és a szépirodalom azonosítását.

8 A polémiának azonban ez már csak melléktémája volt. Hogy mindez valóban az Akadémia meghatározásra váró szerepköréről szólt, és hogy nem szándékos csúsztatások sorozatáról volt szó, azt jól szemlélteti a tudományfelosztás reformja. Ez még 1844-ben elkezdődött a kísérletképpen megalakított négy „bizottmány"-nyal, amelyek 1845-ben osztályokká alakultak át. A „nyelv- és széptudományok" mellett a „bölcsészet és társadalomtudományok", a „Történet s rokon", végül a „Mathematikai és természettudományok" alkottak önálló szervezeti egységet. 1858-ban a módosított alapszabályok már az időközben végbement szakosodás eredményeit tükrözték, amikor a következő felosztást tartalmazták: „1. A nyelv- és széptudományok, 2. A philosophia, 3. A b ÚMM 1850-1. 469-486. 7 ÚMM 1851-2. 37-51. s Nyílt válasz Dr. Nendtvich Károlyhoz a szélsőségek közletésére, ÚMM 18512. 52-55. A vitát végül Szontagh azzal zárta le {Nyilatkozat, uo. 65-66.), hogy célja csak a figyelem felkeltése volt, ezért a polémiát nem érdemes folytatni.