Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Nemzeti közintézmények 1.: a Tudományos Akadémia

József elleni merényletet követően (1854). Az alkalmi szakmai feladatokban író-akadémikusaink is részt vettek (Szemere Pál, Czuczor Gergely, Kemény Zsigmond, Tóth Lőrinc); a tisztelkedések a főrangú tagokra és a tisztségviselőkre maradtak. A visszakapott, bár erősen korlátozott nyilvánosság és az érintetlenül maradt pénzügyi alapok birtokában a tudós testület munkája azonnal megindult. 1850 végéig 10 kisgyűlést és 21 osztályülést tartottak, ezeken 21 tag 53 előadása hangzott el; 1850. október 1 -jétől havonta megjelent az Új Magyar Múzeum, Toldy Ferenc szerkesztésében, 1851 -tői, mint a „Magyar tudományos intézetek hivatalos közlönye". (A többes számon az Akadémia mellett a Természettudományi és a Földtani Társulat, továbbá a Budapesti Királyi Orvosegyesület értendő.) Ismét kiadták a Magyar Akadémiai Értesítőt; a megszűnt pesti Irodalmi Hirdető szerepét az Új Magyar Múzeum Irodalmi napló c. rovata vette át. A magyar irodalom veszteséglistája kihatott az akadémiai tudományok értékrendjére. A társadalomtudományokon belül a történetírás tört előre, több okból is. Egzaktsága közelítette a természettudományokhoz, elfogadhatóvá tette a tért nyerő pozitivizmus számára; kapcsolódó forráskiadása a cenzúrát sem irritálta. Ugyanakkor, változatlanul meglévő romantikus vonásai miatt, a passzív ellenállás értékőrző törekvéseihez szintén kapcsolódhatott. De elmozdulás figyelhető meg a nyelv- és széptudományi osztály tevékenységén belül is. Mivel a meghalt, elöregedett, vidékre húzódott írók helyét újakkal nem tölthették be, előtérbe kerültek a nyelvtudomány, a művészettörténet kérdései. Jól mutatja ezt, hogy az osztály első kiadványa a helyesírási szabályzat 9. kiadása (Pest 1851) volt, tevékenységeinek legfontosabb tétele pedig a nagyszótár, amelynek az I betűnél félbe maradt munkálatait Czuczor Gergely (az Akadémia kérésére kegyelmet kapván) 1851 júniusától folytathatta. 1857-ben el is készült az utókor által „Czuczor-Fogarasi"-nak nevezett nagyszótár első kéziratváltozata. Ugyancsak jellemzőnek tekinthető, hogy a szervezeti korszerűsítés keretében, a szakbizottsági rendszerben először történettudományi, nyelvtudományi (1854), majd régészeti bizottság (1857) alakult meg.