Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Nemzeti közintézmények 1.: a Tudományos Akadémia

körben zajlott, miután az első lista nem elégítette ki Geringen. A 210 nevet tartalmazó jegyzéken a Pesttől távol élők, így az erdélyiek nézetei (például Bolyai Farkasé, Kriza Jánosé, Brassai Sámuelé stb.) „ismeretlennek" minősültek. Lojálisnak mindössze öt főt tekintettek, gr. Dessewffy Emilt is csak múlt időben. A „kompromittiert" kategóriába került viszont Czuczor Gergely (azzal a megjegyzéssel, hogy Kufsteinben raboskodik), Bajza József, Szigligeti Ede (ő kimondottan a IL Rákóczi Ferenc fogsága c. történelmi drámájáért), Frankenburg Adolf. „Ultraradikális" minősítést kapott Erdélyi János, Gondol Dániel, sőt Kuthy Lajos is (ő, mint Batthyány Lajos volt titkára és a Radical Kör tagja). Emigránsnak tudták Gaal Józsefet és Gorove Istvánt. Felsorolták a vizsgálat alatt állókat: Vörösmarty Mihályt, Szász Károlyt, Kemény Zsigmondot, és megemlítették Tóth Lőrinc kegyelemre változtatott halálos ítéletét. „Jelentéktelen"-nek („unbedeutlich") neveztek viszont olyan személyiségeket, mint Deák Ferenc, Lukács Móric, Fáy András vagy Helmeczy Mihály, a Tudományos Akadémia pénztárnoka... Összességében a névsornak kb. 2/3-a tartalmazott a hatalom számára problémás minősítéseket. Kizárásra mindazonáltal nem került sor. Kísérletről is csupán egyről tudunk: br. Augusz Antal, a budai helytartósági osztály alelnöke 1854. április 27-én kérte a vizsgálata után emigrált és 18501860 között külföldön élő Henszlmann Imre törlését, ám a műtörténész még az 1858. évi Akadémiai Értesítőben is szerepelt a levelező tagok sorában. A korlátozott nyilvánosság kilenc éve alatt a változó formájú kormányzat ugyanis rájött, hogy bizonyos szakmai kérdésekben nem nélkülözheti a tudós testület véleményét. Ilyen volt a tanári vizsga magyar nyelvű része, az Entwurf előírta kötelező tanterv magyar változata (1851), a Gotterhalte említett fordítása (1854), az 1847. évi ausztriai szerzői jogi törvény véleményezése (1858). Ezt olyan gesztusok erősítették, mint az akadémiai könyvtár kötelespéldány-joga (1853/53), Albrecht főherceg kormányzó előfizetése a Történelmi Emlékek sorozatára (1854). Az Akadémia is tett hasonlókat: tisztelkedés a főhercegnél kinevezése után (1851), 100 pengőforint a bécsi Votivkirche javára, a Ferenc