Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Nemzeti közintézmények 1.: a Tudományos Akadémia

II. fejezet AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE Nemzeti közintézmények 1. A Tudományos Akadémia A reformkor megteremtette azokat a nemzeti közintézményeket, amelyek a kulturális és (ezen belül) az irodalmi élet szervezői, a polgári művelődés kialakuló normarendszerének meghatározói, majd érvényesítői lettek. Pest-Budára koncentrálódva, sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a kettős város valóban az ország szellemi fővárosa legyen. Tényleges tevékenységük mellett jelkép-szerepük is vitathatatlan: a kulturális érdekegyesítés, a nemzeti összefogás szimbólumainak számítottak. Életben tartásuk, működtetésük ezért az 1850-es évek egyik kulcskérdése lett, és arra a társadalmi rétegre várt, amely már alapításukban is kezdeményező szerepet játszott, tevőlegesen részt vett, s amely 1850 tavaszára ráébredhetett, hogy az udvar még 1847-es, ókonzervatív terveit sem veszi számításba a szabadságharc utáni helyzet rendezésében: a magyar arisztokráciára. A főrangúak által létrehozott Magyar Tudományos Akadémia mindig is arisztokrata vezetés alatt állt. Első elnöke, gr. Teleki József hivatalban volt, ám nógrádi birtokán, Szirákon betegeskedett, és csak 1850. június 17-én tért vissza; a másodelnök, gr. Széchenyi István ekkor már a döblingi elmegyógyintézet lakója volt. 1848/ 49-ben egyébként az Akadémia 45 ülést tartott (plenáris kisgyűlést és osztályülést együtt számolva), mégpedig 37-8 elosztásban. Nem volt viszont nagygyűlés és tisztújítás. A működésben szünet állt be 1848. július 11. és szeptember 11., 1849 januárja és áprilisa között, továbbá 1849 második félévében. Az utóbbit megelőzően, az 1849. június 4-i közgyűlés hűségnyilatkozatot tett a Szemerekormánynak. Nem egészen önként, hanem „miniszteri rendelet-