Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - Megélhetési stratégiák

is összeállította már a magáét, amely 1852-ben hagyta el a sajtót Pesten. Gyulai Pál esete egyénibb változat. O az első népképviseleti országgyűlésre követté választott gr. Teleki Domokos titkáraként érkezett 1848-ban Pestre. A betegeskedő és Debrecenbe nem ment, így felelősségre sem vont Teleki Gyomron házitanítói minőségben foglalkoztatta Gyulait. 1858 augusztusában viszont azért fogadta el a kolozsvári református gimnázium tanári állását (1862-ig tanított itt magyart és latint), mert ez volt leendő apósa, Szendrey Ignác feltétele, hogy hozzáadja kisebbik leányát, Petőfiné húgát, Máriát. A motivációt az Arany Jánosnak írt, 1858. április 9-i levélből idézzük: „Szegénységem, csekély kilátásom a jövőre és Petőfiné példája talán elég ok lett volna arra, hogy visszariadjak. (...) Meguntam az üres, hiú életet, melyet Pesten kelle élnem. Eléggé megvénültem, hogy behúzzam vitorláimat, s egy szűk körre szorítkozzam."

78 Jellemző, hogy válaszában Arany csak a két Szendrey-leány összehasonlítására tért ki. A többi felsorolt motívumot értette... Ami az évtizedet reprezentáló alkotások műhelyeit illeti, közülük kettő található Pest-Budán (Jókai Móré és Kemény Zsigmondé), három viszont vidéken: Arany János professzorlakása Nagykőrösön, Tompa Mihály hanvai parókiája és Madách Imre kastélya Alsósztregován. Ha figyelembe veszünk más szempontokat, például nemzedékieket (a fiatal pályakezdők a pesti szerkesztőségek körül csoportosultak), illetőségieket (megnőtt az Erdélyből érkezettek száma és jelentősége) vagy felekezetieket (a református kollégiumok neveltjeinek előretörése) is, olyan új repedésvonalak jelentkezését észlelhetjük, aminek korábban, 1848 előtt nem volt jelentősége, de később fontos szerep jutott az újjászerveződött, egyszersmind üzletiesedő magyar irodalomban. 7f< GYP Lev 344-345.