Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - Megélhetési stratégiák

segédtanár volt (1850-1855) Baksay Sándor, aki utóbb (1855— 1862) a kiskunhalasi gimnázium professzora lett. Noha a tanári pálya felvállalása különböző egyéni megfontolásokból történt, mindazonáltal bizonyos tendencia megfigyelhető. Erdélyi Jánost hajdani alma matere, a sárospataki kollégium már 1847-ben szerette volna megnyerni professzorául. Meghívása újra felmerült 1850 őszén; a világtörténet, az oklevéltan és a latin irodalom várt volna rá. Ám akkor Erdélyi még bízott a Pesten maradásban, idekötődő irodalmi tervei (drámaírói siker, a Kisfaludy Társaság folytatódó kiadói tevékenysége) megvalósulásában. Igaz, A magyar közmondások könyve még megjelent (Pest 1851); A velencei hölgy hasonlóképpen (1852-ben egy előadással megbukott a Nemzeti Színházban) - de a Kisfaludy Társaság ügye, amelynek 1843 óta volt titkára, egyre reménytelenebbnek tűnt. így 1851 októberében már örömmel fogadta el a sárospataki főiskola újabb megbízását, ezúttal a megürült filozófia tanszékre.

76 Lévay József viszont maga indokolta meg döntését, miért szándékozott „fölvenni a tanári állomás nemigen kedves igáját" 1852 júliusától a miskolci gimnáziumban. A Pesti Napló újdonságrovatának írójaként (havi 40 forintért) az irodalom bizonytalan jövőjű proletárjának érezte magát: „Sivár, egyhangú élet, nyomasztó levegő - alig várom, hogy szabaduljak tőle". Családi motívuma is volt: tágabb szülőföldjére tért vissza, közel Sajószentpéteren élő szüleihez.

77 Hasonlóan vélekedett jövőbeli irodalmi lehetőségeiről Sükei Károly is, aki élete utolsó félévét töltötte 1853/54-ben a losonci református gimnáziumban, a magyar nyelv és irodalom tanáraként. Tévedés ne essék szólván, nem sikertelen szerzőkről van szó: Sükei 1851 -ben adta ki Hulló csillagok c. verskötetét, és Lévay 7b ErdLev II. 24. és 39-40. (főszöveg), 416. és 423-424. (jegyzetek) Erdélyi motívumairól részletesebben T. Erdélyi Ilona írt a levelezéskötet előszavában: I. 5-6. 77 Levele Gyulai Pálhoz: Pest 1852. jún. 18. - Gyulai Pál levelezése 1843-tól 1867-ig, s.a. r. Somogyi Sándor, Bp. 1961. (Fontes4.) [Atovábbiakban: GyPLev] 135.