Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - Túlélési taktikák

A Vajda említette „bekövetkező politikai változás" nem volt pusztán csodavárás: erősítette az 1849 tavaszán megtörtént katonai fordulat megismétlésébe vetett hit, az ellenálló várak és erődök példája, valamint az az álhírtömeg, amelynek egy része szintén a reményeket élesztette. Hogy ezek mifélék voltak, arra író rögzítette példánk is van, Bérczy Károly vanyarci naplója. O ugyan a szabadságharcot végigbetegeskedte, de mivel Pest felszabadulását verssel köszöntötte, jobbnak látta ebbe az isten háta mögötti nógrádi faluba húzódni.

60 Komárom feladásának híre, az aradi és pesti kivégzések rettenete azonban valós, fenyegető terminussá tette Haynau 1849. december 1-jei jelentkezési határidejét. A körözési listákon előkelő helyeken szerepelt íróknak nem lehetett illúziójuk; ha már a bujdosást választották, évekre szóló létformát kényszerültek kialakítani. A legtovább, egészen az 1857-es általános amnesztiáig, Táncsics Mihály bujkált, pesti házánál, a józsefvárosi Tömő utcában kialakított rejtekhelyén: nyolc éven át. O valóban csak saját magára és felesége, Seidel Teréz áldozatkészségére hagyatkozhatott, hiszen radikalizmusa miatt a vidéken élő nemesség segítségére még ilyen kiélezett helyzetben sem számíthatott: „...a forradalmi férfiak közül senkit annyira nem gyűlölnek, mint éppen engem és pedig kiváltképp azért, mivel a robot és dézsma eltörölhetésére senki oly erőteljes hangon nem izgatott, mint én..."

61 Mint említettük, Sárosi Gyula szintén sokáig és eredményesen rejtőzködött. Sorsics Albertként 1850 szeptemberétől több mint két éven át élt Gyöngyösön, 1851/52-ben mint a Taposi János-féle magániskola tanítója, de volt nevelő Beöthy Lajos házánál is. A prológusban említettek közül Vörösmarty Mihály és Bajza József nemcsak együtt indultak bujdosásnak, de hónapokig együtt is maradtak: Szalonta és Nagyvárad érintésével Nagykárolyba mentek, majd a szintén a Károlyi-birtokhoz tartozó, Szatmár megyei Kisecseden tartózkodtak (szeptember). Három hetet (szepbü Balogh Károly: Bérczy Károly ismeretlen naplója, Nyugat 1935.1. 214-222. 01 Táncsics Mihály: Életpályám, id. kiadás 362.