Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - Túlélési taktikák
tember végét és október első felét) Gebén - a mai Nyírkátán töltöttek, Csanády Jánoséknál. A hónap második felében Fegyverneken találjuk őket, Orczy Antal házánál; itt találkoztak feleségeikkel is, akik időközben Pesten tájékozódtak lehetséges sorsukról. A két költő azonban még várt. Vörösmarty november 19én így írt feleségének: „...míg egy követ iránt sincs ítélet hozva, addig gyanús előttem e' hallgatás. Mihelyt egy illy ítélet tudtomra esik, a' legközelebbi <helyen > biztosnál vagy katonai hatóságnál bejelentem magamat." 62 A két poéta december közepén jelentkezett Pesten: Bajza 1849. december 12-én értesítette a hajdani romantikus triász harmadik tagját, Toldy Ferencet ittlétükről, és részletek közlése nélkül - december 18-án édesanyját. A történet folytatása közismert: kihallgatták őket, majd szabadlábon maradtak, felmentésükig. Vörösmarty egyik, szinte feleségének küldött, 1849. novemberi levelében már kipróbálta vallomását: „... nem tettem egye<t>bet, mint mit tenni szoros kötelességemnek tartottam, tanúja inkább, mint vezetője a politikai mozgalmaknak, egyedüli vétkem az lehet, hogy az események ellenünk fordultak." 63 Jókai négy hónapon át, 1849 augusztusának végétől december végéig rejtőzködött a Bükkben, Tardonán, ahol Telepi Györgynek, a Nemzeti Színház komikusának és díszletfestőjének háza volt, és amely ráadásul közel esett Miskolchoz, ahol az író apósa, Benke József élt. 64 (Az ő bujdosására - önmitizálása okán - később még visszatérünk.) De bujdosott a márciusi ifjak közül S ükei Károly, Bulyovszky Gyula, négy esztendőt Pálffy Albert (az Arad vármegyei Szintyén, nagybátyjánál), az említett módon Békésben Degré Alajos (végül Aradon adta fel magát), szülőföldjén, Szatmárban 02 Vörösmarty Mihály összes művei. Kritikai kiadás. [A továbbiakban: VÖMJ 18. Levelezés 2. s. a. r. Brisits Frigyes, Bp. 1965. 219. A bujdosás korántsem egyszerű kronológiájára 1. még ItK 1908. 458-464., Szűcsi i. m. 440-443.; Hermann 1998 15. és Karácson i. m. 29-38. Főszövegünkben csak a vitán felül adatolható helyeket és időpontokat szerepeltettük. 03 VÖM 18. 222. 04 Porkoláb Tibor: „ Üldözöttje a hatalomnak. " Egy fejezet a fókái-regényből = A forradalom után. Vereség vagy győzelem, szerk. CséveAnna, Bp. 2001. 86-97.