Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - A veszteséglista tételeiből

annyira közismert volt, hogy a Nemzeti Színházban segélykoncertet rendeztek a javára, az anyagiakban szintén nem dúskáló Vörösmarty is támogatta, sőt - már-már groteszk módon - az aradi vár fogoly honvédtisztjei szintén gyűjtést rendeztek számára. Halála, 1853. november 5. után gyermekei, a „Garay-árvák" sorsa a nemzeti szolidaritás modellhelyzete lett, egyszersmind intő jel nemzedéktársai számára, hogy kezdjék el az írói segélyegylet szervezését, amely azonban - hatósági tilalom folytán - csak 1861-ben alakulhatott meg. A veszteséglistát szaporították azok az írók, akiket a megtorlás vagy az attól való félelem rövidebb-hosszabb ideig megfosztott/ távoltartott az alkotástól. A börtönbüntetést szenvedettek közül alighanem a pap-költő Czuczor Gergely kapta a legsúlyosabb büntetést, őt ugyanis kizárólag irodalmi működéséért, első költőként vonták felelősségre, akit - hogy példát statuáljon - Windisch-Grätz először halálra akart ítéltetni. A vele történteket a kortárs, Tóth Lőrinc a következőképpen foglalta össze: „...egy költeménye miatt (czíme: Riadó) 1849. jan. 18-ikán fogatott el, s hadi törvényszék elébe állítatván, vasban kitöltendő hatévi várfogságra ítéltetett, mely azonban az academiai elnök gr. Teleki kérelmére a szerint enyhít tetett hg. Windisch-Grätz által, hogy fogságát Budán tölthesse, május 21 -ikén budai börtönéből kiszabadult, s egy ideig Pesten és Tihanyban elvonulva élt, de 1849 végén ismét visszatérvén, april 10-kén Kufsteinbe vitetett: hol 1851-ig maradt, midőn kegyelmet nyert." 29 Miután halálos ítéletüket kegyelemre változtatták, vagy vizsgálati fogságban számos írónk töltött rövidebb-hosszabb időt börtönben - és nemcsak a bukás után közvetlenül, 1849-ben vagy 2S Vö. Angyal Dávid bevezető tanulmányával:/! magyar hírlapirodalom 18491860 = Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése, Bp. 1925. (Magyarország újabb kori történetének forrásai. Levelezések) 260-261., jegyzetben és Szilágyi Márton: Petőfi Zoltán konfliktusos élete és halála, Bárka 2002/4. 76. [A továbbiakban: Szilágyi 2002.1 2q Tóth Lőrinc: Magyar írók arczképei és életrajzai. Pest 1858. 60. és 69. (A 61-62. oldalon arcképével)