Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - A veszteséglista tételeiből

Már 1850-ben hasonló hadbírósági ítélet született a külföldre szökés közben elfogott Irinyi József („ügyyéd, író és volt Bihar megyei követ") és Tóth Lőrinc ügyében. Őt azonban íróként nem aposztrofálták, hanem 1849 májusában mondott országgyűlési beszédeiért vonták felelősségre. (Az ő ítéletüket még Haynau maga semmisítette meg, a menesztését kiváltó kegyelem keretében.) Ugyanez a lapszám, a Magyar Hírlap 1850. augusztus 4-i száma közölte annak a 209 képviselőnek és kormánybiztosnak a névsorát, akik ellen a haditörvényszék az eljárást megszüntette. Közöttük volt „Vörösmarthy [!] Mihály, költő és Bács megyei képviselő."'

9 A megtorlás első hullámának - a nagyszámú halálos ítélet ellenére - tehát szerencsére nem volt íróáldozata, mindazonáltal a veszteséglista (akárhogyan vonjuk is meg az írók körét) tetemes. A veszteséglista tételeiből A legnagyobb, pótolhatatlan veszteség természetesen az alkotó személyiség pusztulása. Petőfi Sándor halálhírét először a Krizbay Miklós szerkesztette Szabadság című politikai napilap jelentette Kolozsvárról 1849. augusztus 7-én; egy Arokalji álnevű tudósító így számolt be a fehéregyházi ütközetről; „...öreg altábornagyunk igen megbízott alig két zászlóaljnyi ujonczaiban, kikkel Segesváron kívül támadást intézett a majd 16 ezer főből álló muszkák ellen. Aránytalanul csekély és gyakorlatlan seregünk huzamos ideig elegendő elszántsággal küzdé a csatát, de alkony felé új erő érkezvén az ellentáborhoz, ez az ütközetnek eldöntő fordulatot adott. Hős vezérünk maga is szinte áldozata lőn túlmerész vállalatának, míg koszorús népköltőnk, a tűzlelkű P. S. hír szerint elveszett." A szerkesztőség a megerősítésig „alaptalan mendemondának" minősítette jegyzetében a hírt, de a cáfolat késett; és a még védekező 19 Magyar Hírlap, 1850. augusztus 4.; a 12. és a 27. sz. haditörvényszéki ítélet. A felmentettek között olvasható Kazinczy Gábor és Pompéry János neve is, de tollforgatói múltjuk említése nélkül.