Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
ró bírák munkáját és az ítéleteket jogosnak vallotta, s elutasította a kormányfelelősség elvét. 9 Az igazi kormányzati bölcsesség váratott magára. Pedig maga Deák Ferenc igyekezett Bécsben (Wesselényi érdekében sorra látogatva a kormányhivatalokat) sugalmazni a megoldást: mivel az ellenzék létét védelmezve jogot fel nem adhat, a kormánynak kellene diplomatikus gesztust tennie, olyan békejobbot nyújtania, ami jogvesztés nélkül elfogadható, s ami a kormányzati tekintélyt sem sérti. Magyarán egy jól és okosan szerkesztett amnesztiarendeletet indítványozott kompromisszumként. 10 Bécs azonban még bízott abban, hogy az oppozíciót totálisan legyőzheti, azaz a megyék többségében kormányzati nyomásra, a követválasztások és utasítások manipulálásával elérhető lesz az, hogy maga az ellenzéki bázis, az országgyűlés alsótáblája kér kegyelmet az elítéltek, illetve a perben állók számára, ami a vádak elismerését jelentette volna, vagy legalábbis a kényszerített jogorvoslat lehetőségének feladását. Óriási csata kezdődött országszerte: a kormányzat is, az ellenzék is minden erejét, befolyását bevetette a számára kívánatos követek megválasztásáért és a céljainak megfelelő követutasítások szövegezéséért. Egyes megyei közgyűlések ténylegesen csatatérré váltak; a kormányzat és hívei igyekeztek sokakat megvesztegetni (hivatallal, pénzzel), bármi áron többségre vergődni. Barsban pl. Majthényi főispáni helyettes (aki nemrég még ellenzéki volt, de hajlott a kormány csábítására és jutalmul kormányhivatalt kapott) és két támogatója: Lipovniczky és Ambró (akiket 1837-ben perbe fogtak, majd gyors árulásuk jutalma a vád elejtése lett) révén elérte, hogy a megye utasítása nem lett radikálisan ellenzéki, az ellenzék egyik fő embere, az 1835-től politikai perben álló Balogh János pedig a helyi ellenzék erőfeszítései ellenére sem lett követté választva. Az ellenzék egyik célja ugyanis országszerte az volt, hogy a politikai perben állókat országgyűlési követté válasszák, s így nyilvánosan deklarálják: ítélet előtt jogfosztás nincs, s az ellenzék bízik a kormányterror áldozataiban, sőt demonstratíve megtiszteli őket... 11 Tolnában a csatát szó szerint lehet érteni. A közgyűlésen sebesültek is maradtak. A kormányzat hívei elérték, hogy az ellenzéki vezető, Berezédj István nem lett követ, és az utasítást is csak mérsékelten ellenzékire formálták. Ezzel nem volt vége: a megyében uralkodó közállapotok miatt a június 29 Erdmann Gyula: A kormányzat előkészületei az 1839-40-es országgyűlésre. In: A magyarpolgáriátalakulás kérdései. Szerk.: Dénes I. Zoltán, Gergely András, Pajkossy Gábor. Bp. 1984. 204-. 10 MOL Takáts-hagyaték 8219/m., n.; Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága. Századok, I96I. 285-.; uő. i. m. 428.; Dessewffy Aurél levele Jósika Samuhoz 1839. febr. 5. (Gróf Dessewffy Aurél összes müvei. S. a. r. Ferenczy József. Bp. 1887. 382-.) 11 A barsi eseményekhez: MOLTakáts-hagyaték 8242/k., 8243/c. 8.
