Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

án induló országgyűlésen a tolnai kormánypárti követek csak július közepén jelenhettek meg, majd az ellenzék fordított, és októberben mégiscsak Berezédj mehetett Pozsonyba az országgyűlésre, miután visszahívták a tolnai kormány­párti követeket. 1840 elején aztán a kormánypárt hódított teret és ismét auli­kus követ váltotta fel Berezédjt. A megye utasítása is hasonló módon változott időről időre, és ennek nyomán Tolna szavazata is hol kormánypárti, hol pe­dig ellenzéki lett. 12 Biharban sikerült a kormánypártiaknak Beöthy Ödön (vezető ellenzé­ki) követté választását meggátolni, az utasítás viszont ellenzéki szellemű lett. 13 Szatmár, Szabolcs, Bereg egymás után szövegezett meg mérsékelt utasítást: a jogorvoslatot nem kell az újoncozás és az adó feltételeként követelni, elegen­dő a pereket egyszerű sérelmekként említeni (melyeket az uralkodó könnyű­szerrel utasíthatott el, illetve semmitmondó ígéretekkel szereltetett le). Mindössze három megye akadt, amely a szólásszabadsági sérelem elő­zetes orvoslását az országgyűlés érdemi tárgyalásai előfeltételeként követel­te: Zala (Deák megyéje), Pest és Csongrád (Klauzál Gábor megyéje). Több megye elállt az előzetes jogorvoslattól és beérte azzal, hogy a tárgyalások eredményének felterjesztését elodázza a jogorvoslatig (Békés, Borsod, Ko­márom). 17 ' Ismét mások eleve a junctim, azaz a tárgyalások eredménye és a jogorvoslati felirat együttes felterjesztése mellett álltak. A junctim nem sokat ért - korábbi országgyűlési tapasztalatok szerint-, mivel a király és kormánya a neki tetsző feliratokat elfogadhatta, az alkotmányos sérelmeket és más szá­mára előnytelen tárgyakat pedig visszautasíthatott. Akadtak megyék, melyek már csak kegyelmet kívántak kérni, jóllehet a jogsérelmeket súlyosnak látták. Végül - Deákék döbbenetére - kilenc megye már sérelemről sem szólt, azaz teljesen kormánypárti lett; egyik-másik utasítása még vádolta is a politikai perben állókat és elítélteket, azonosulva a kormányzattal és a bíróságokkal (Bács, Győr, Ung, Ugocsa, Torontál, Jász-Kun Kerület, Mosón, Máramaros és Krassó). Baranya, Esztergom, Temes, Arad az országgyűlési királyi propozíci­ók (napirendi javaslatok) tárgyalását kívánták mindenféle kényszerítés nél­kül, amivel még az országgyűlés kezdeményezési jogát is megkérdőjelezték. Deákék számára félő volt, hogy a junctim, illetve netán a kegyelemkérés jut a megyéknél többségre, ami az országgyűlési jogfeladást idézhette elő. Ez eset­ben az ellenzék támaszpontjai, maguk a megyék buktatták volna meg az op­pozíciót, az alkotmányos jogok biztosítását. A vezérmegye, Pest viszont kitartott és szilárdan alkotmányvédő, radi­u A tolnai eseményekhez: uo. 8221/s., 8245/k., 8266/e. li A bihari küzdelmekhez: uo. 8219-, 8220, 8221/o., 8227/f. 14 A követutasításokról L: Erdmann Gyula: Országgyűlési követutasítások és alkotmá­nyos jogvédelem 1839. In: Nemzeti és társadalmi átalakulás a XIX. században Magyarorszá­gon. Szerk.: Orosz István, Pölöskei Ferenc. Bp. 1994. 181-.

Next

/
Thumbnails
Contents