Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
sától tartott. Tartott tőle, hogy megismétlődik az, ami 1836-ban történt: a kormány hagyta törvényerőre emelkedni azt, ami érdekében állt, de elutasított minden alkotmányos sérelmet. 57 A főrendek szeptember 23-án mégis tárgyalni kezdték - közel négy hónapos huzavona után - a szólásszabadsági sérelmet. Természetesen - bár voltak viták - nem ismerték el a kormányzat jogsértését, és a feliratot nem engedték Bécsbe. 58 Deák nem olyan ember volt, aki könnyen adta fel a harcot. Klauzál aktív támogatásával új és új javaslatokkal állt elő, megzavarva kevésbé képzett és jártas kormánypárti követtársait. így pl. még 1840. február elején is (!) sikerült elérniük, hogy a rendek ne küldjék át az újoncozással kapcsolatos feliratot a főtáblára, mivel azok még ekkor sem engedték tovább Bécsbe a szólásszabadság sérelme ügyében a feliratot (vagyis meggátolták, hogy az uralkodó kényszerüljön kiállni a törvénysértések védelmében). Deák javasolta, hogy az országgyűlés egy katonát se adjon, amíg jogorvoslat nincs. Leszavazták, amire egyebek mellett ezt vetette oda követtársainak: „amely nemzet maga magát elhagyta, sorsát megérdemlette." 59 Az elmérgesedő légkörben időnként már botrányos jelenetek is követték egymást, az 1840. február 4-i kerületi ülésen hat megye követei pl. nem is szavaztak. Deák belátta, hogy a kemény jogvédelem szorításából kimenekült kor.mányzat - és a főrendi tábla - nem fog jogorvoslatot adni. Az alsótáblán viszont egyre inkább fenyegetett annak veszélye, hogy a többség eljut a jogfeladásig, azaz amnesztiát kér, ily módon közvetve elismerve a perek jogosságát. Ez a tíz hónapos küzdelmet hiábavalóvá tette volna. Deák ezt nem várta be, a színfalak mögött tárgyalni kezdett egy új paktumról. Ebben a helyzetben érkezett Pozsonyba egy királyi leirat 1840. március 25-én, amely homályosan bár, de amnesztiát helyezett kilátásba és bizonytalan ígéreteket is tartalmazott, de a politikai pereket védelmébe vette. 60 Deák mást várt. A még álló, de egyre gyengülő pozíciójú záradékot támogatta tovább, miszerint újoncmegajánlást csak a szólásszabadság sérelmének felterjesztése után adnak. Klauzál a március 30-i kerületi ülésen ugyancsak elégedetlen volt, de méltatta a „láthatatlan kéz" munkáját, amely enyhíteni kívánta a nemzeti fájdalmat, és remélte, hogy háttérben folyó tevékenysége eredményt hoz, és méltányosságra bírja a kormányzatot. Egyértelmű, hogy Deákra célzott. 61 Deák valóban kiharcolt egy újabb leiratot, amely azonban szintén nem hozta meg a kívánt engedményt a kormányzat részéről, így a nádor - Deák ^ MOL Takáts-hagyaték 83l6/a. w Stuller: i. m. 361. s " Stuller: i. m. 689. w 1839dik Esztendei i. m. 150. 61 Stuller: i. m. 849-890.
