Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

kérésére - csak felolvastatta. A szóbeli interpretáció szerint az uralkodó megszüntette a politikai pereket. Jogorvoslatot nem adott, de az ellenzék sem kényszerült megalázóan amnesztiát kérni, sőt, fenntartotta elveit, az orvosolatlan sérelmek ügyének tárgyalását pedig későbbre halasztotta. A békekötés után az országgyűlés számos jó törvényt alkotott, s remény volt arra, hogy a következő országgyűlés valóban korszakos reformországgyűlés lesz. (Nem így történt.) A Ráday-ügyben Deák valódi politikai bravúrt hajtott végre. Az országgyűlés kezdetén az utasítások szerint vert helyzetben lévő, a jogfeladás és behódolás szélén álló alsótáblát közel négy hónapra sérelmi jogvédő fórummá alakította, állandóan napirenden tartva a jogorvoslatot, megalázta a főrendeket, hiszen azokat jogilag a nemzeti érdek szempontját képviselő felirataik visszavetésére kényszerítette, ezzel országszerte népszerűtlenné téve őket. Közben időt nyert a Ráday ügyét támogató követutasítások készítésére a megyékben, felerősítendő az alkotmányosság hatékonyabb védelmét. Nem Deákon múlt, hogy nem így történt. A királyi leiratnak a szóbeli felolvasás általa vereséget ügyesen leplező és megszépítő interpretálása, a jogok elvi alapon álló védelmének fenntartása, és így közvetve az is, hogy Bécs 1848-ig már nem nyúlt a politikai perek eszközéhez, egyértelműen Deák kitartó munkájának az eredménye volt. Amit elért, azt szinte egyedül érte el. Nem kétséges, hogy nélküle már 1839 nyarán nagy vereséget szenvedett volna az ellenzék. Deák a magyar történelem alighanem első obstrukcióját vezényelte 1839- június eleje és szeptember közepe között, majd gyengülő hatásfokkal bár, de folytatta egészen 1840 májusáig.