Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
nöklő - kormányzat nézeteit képviselő - personalis, Szerencsy azzal érvelt, hogy a királyi propozíciók elsősége nem lehet vita tárgya. Jelezte, hogy ennek elismerése, azaz a királyi tekintély megóvása esetén az ellenzék kívánságai is könnyebben teljesülhetnek, ám az ellenzék nem ült fel a csábításnak. Klauzál Gábor ugyanakkor kijelentette, hogy alkalmat kell adni a kormánynak, hogy „jóvátegye" hibáját. Az ülés 36 szavazattal 16 ellenében üzenet küldését határozta el a főrendi táblához, amelyben részletezték a Ráday-ügyet, kijelentve, hogy egy szabad polgár nem fosztható meg polgári jussaitól, ha nincs törvényesen kihallgatva és ítélettel elmarasztalva sincs. Az ügy - folytatták - sérti a megyék szabad követválasztási jogát és az országgyűlési testület függetlenségét is, hiszen a végrehajtó hatalom rendelkezett a testület egy tagjának sorsáról. Jelezték eltökéltségüket: amíg e sérelem orvosolva nincs, egyetlen ügyben sem intéznek feliratot a főrendeken át az uralkodóhoz. 1S Ezt a határozatot a június 20-i országos ülés is elfogadta, és így az üzenet a főtáblához került. A főrendek a nádor elnökletével a szokott módon védelmezték a kormányt és elutasították a rendi (alsótáblai) üzenetet és felirati javaslatot. Megjegyzendő azonban, hogy a főrendi ellenzék is hallatta szavát. Deákék örömére a rendi javaslat mellett szólalt fel pl. Széchenyi István, Batthyány Lajos, Szapáry Antal, Erdődy János stb. 16 A június 22-i kerületi ülésen azonban a követek egy része már a főrendek álláspontját osztotta, mások pedig ismét az együttes felterjesztés mellett kezdtek érvelni. A többség Deák által megteremtett egysége bomlani kezdett. Aligha véletlen, hogy az alsótáblán elnöklő personalis többször is utalt arra: csak „meg kellene kérni" az uralkodót, és azonnal kiengednék a politikai foglyokat: Szerencsy István érzékelte, hogy a kegyelemkérés, az amnesztia és a törvényjavaslatok tárgyalása iránt növekszik a hajlandóság az alsótáblán. 17 Több követ véleménye volt az, hogy ha az ülésen az elnöklő Piller úgy teszi fel a kérdést, hogy bele akarnak-e kezdeni a propozíciók tárgyalásába, a többség igennel voksolt volna, ám Piller taktikusan azt kérdezte: elfogadják-e a főrendek válaszát? Ezt persze nem fogadták el, s így folytatódhatott az időhúzás. 18 11 MOL Takáts-hagyaték 8222/d, 8223/a, 8242/a, Erdmann Gyula: Wesselényi Miklós politikai pere és az 1839-40. évi országgyűlés. In: Wesselényi emlékülés. Szerk.: Takáts Péter. Fehérgyarmat, 1996. (A Kölcsey Társaság füzetei, 8.) 119. Az országgyűlés június 5-20. közti eseményeihez: Stuller Ferenc: Országgyűlési napló (kéziratos) I. köt. 1-40. Az üzenet: 1839dik Esztendei Magyarország Közgyűlésének írásai (Irományok) I. köt. 4. 16 Stuller: i. m. 41. A főrendek válaszukban kifejtették: a törvény a propozíciók elsőségét írja elő, a rendek azokról tárgyaljanak, a sérelmeket pedig „a maguk helyén vegyék" elő, bízva az uralkodó ígéretében, miszerint a „valóságos" sérelmeket orvosolni fogja. 17 MOL Takáts-hagyaték 8243/d. Az ellenzék köreiben is terjedt a hír, hogy a bécsi politika engedni fog, és Ráday megjelenhet az országgyűlésen (MOLTakáts-hagyaték 8244/b). w MOL Takáts-hagyaték 8238.
