Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

Ebben a helyzetben, a perben álló Balogh János tett kísérletet az ellen­zékiség erősítésére. Megjelent Pozsonyban és felvetette, hogy egyes hiányzó mágnások képviseletében helyettesítő követ lehetne az országgyűlésen. Ez nyilván kormányzati ellenlépéseket idézett volna elő, amire Balogh válasz­ként - szükség esetén - a teljes konfrontációt ajánlotta. A taktikus Deák azon­ban lebeszélte erről, elegendőnek tartva a Ráday-ügy fejleményeinek bevárá­sát. 19 Deák higgadtabb álláspontját igazolta az, hogy időközben hét megye adott követeinek a Ráday-ügyet támogató követutasítást. 2 " Június végén az alsótábla megkezdte a szólásszabadság sérelmének tár­gyalását. A 24-i kerületi ülésen Deák és Klauzál nagy ívű beszédben vázolta fel a sérelem lényegét. Feltűnő volt, hogy Felsőbüki Nagy Pál, az 1825-1827. évi országgyűlés ellenzéki hőse nem látott sérelmet Wesselényi, Kossuth és Lovassyék pereiben, mert az érintettek véleménye szerint vétkeztek, és így bűnhődniük kell. Ehhez még azt is hozzáfűzte: Wesselényi nem járt rosszul, hiszen büntetését a gräfenbergi fürdőben tölti (állítólag Deák „járta ki" Bécs­ben, hogy Wesselényi súlyos szembaja miatt a csehországi fürdőben kezeltet­hesse magát). Deák válaszul csak annyit mondott: reméli, hogy Nagy Pál szí­ve jobb, mint szavai. A nagy többség végül sérelmi felirat elfogadásáról hatá­rozott. A tárgyalás a július 3—4-i országos ülésen folytatódott. A personalis utalt az 1835-1836. évi 17 eredménytelen rendi üzenetre és új törvényt, illetve kegyelmi kérvényt indítványozott. Az ellenzék szónokai erre egyre keményebb hangon bírálták a kormányt, sőt Palóczy László Borsodból még a királyi curia felelősségét és büntethetőségét is felvetette, Klauzál pedig a tanácsadókat is megfenyítette volna. A vita során, ahányszor csak elhangzott Wesselényi neve, mindig harsány éljenzés kísérte. A túróci Prónay kifejtette: „... van ugyan ha­zánkban egy bíróság, de ez a nemzet bizodalmát nem bírja...". A július 11-i elegyes (közös főrendi és rendi) ülésen - mintegy válasz­ként - egy dorgáló királyi leiratot olvastak fel, amely megrótta az alsótáblát a bírák elleni kirohanások miatt. A rendek 15-én ünnepélyesen óvtak a leirat ellen, mondván: a törvényhozás egyik oldala nem intheti meg a másikat, az országgyűlés független jogállású! 21 A leirat felolvasása után - mivel Bécs várt néhány napot, bízva abban, hogy a rendek elkezdik a propozíciók tárgyalását - Deákék a konferenciák sorát rendezték. Hogy a titkosrendőröket kijátsszák, séta közben tárgyaltak, így határoztak az óvásról, sőt szövegét is így véglegesítették. Mindeközben Deákban is mindjobban tudatosult, hogy az ellenzék gyengül, egyes pártolóit elveszíti. így pl. Bernáth Zsigmond és Zárka János átálltak a mérsékeltekhez 19 MOL Takáts-hagyaték 8237/e-í. 20 MOL Takáts-hagyaték 8245/c. n Stuller: í. m. 76-99. Az óvás: 1839dik Esztendei, i. m. 21.

Next

/
Thumbnails
Contents