Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

lókkal és adatokkal támogató valamennyi ellenzékit, Deákot is beleértve, perbe fogja; Kossuth irattára ugyanis a rendőrség kezére jutott.

IS Az ellenzék nagy hatású publicistája és szervezője, Kossuth bebörtönzése után az áprilisi királyi utasítás szellemében indult meg a támadás az ellenzék megyei derékhada ellen is. A viharos és újabb tiltakozásokat, valamint már jogorvosló országgyűlés összehívását követelő közgyűléseken a kormányt hevesen támadók közül Pesten Ráday Gedeont, Patayt és Ágostont, Barsban Balogh Jánoson kívül hét személyt, Sárosban Újházy Lászlót, Fejérben a Madarász fivéreket, Nógrádban Kubinyi Ferencet perelték be. Országszerte közel harminc ellenzéki ellen indult bírósági eljárás, a megyei sérelmi mozgalmak letörésének céljával. A kormány arra törekedett, hogy a perben állókat politikai halottá tegye, kiszorítsa a megyei közgyűlésekről s a következő országgyűlés követeinek sorából is. Álláspontja, melyet a főispánok igyekeztek keresztülvinni, az volt, hogy perben álló személy köztanácskozásokon részt nem vehet. A megyék ismét csak a rendelkezésükre álló egyetlen fegyverrel éltek: közgyűléseiken elítélték a terror fokozódását, feliratokban tiltakoztak, sürgették az országgyűlés mielőbbi összehívását s közben többnyire sikerrel szegültek szembe a kormány utasításával. így a perben állók nemcsak részt vettek a közgyűléseken, hanem megkülönböztetett figyelem és megbecsülés övezte őket. Az ellenzék joggal hivatkozott arra, hogy ítélet előtt senki sem fosztható meg politikai jogaitól. 1837 végén elcsendesültek a megyék. Megtették a tehetőt, újabb feliratoknak nem sok értelme volt. Az ellenzék országszerte Wesselényi és Deák tanácsát követte: a jogvédelem érveiből jottányit sem engedett, kitartóan igyekezett őrizni sorainak egységét és gyűjtötte a jogi érveket a következő, döntőnek ígérkező összecsapásra, az országgyűlésre. A közgyűléseken az ellenzéki szónokok óvatosan fogalmaztak, őrizkedtek a kirohanásoktól. Ugyanakkor azonban az ellenzék vezetői sűrűn utaztak, felkeresték egymást telente az egyre inkább politikai centrummá váló Pesten, nyáron pedig különböző fürdőhelyeken; a fontosabb ügyeket tehát szóban tárgyalták meg (okulván a Kossuthnál lefogott levelek sorsából és ügyelve a besúgók elkerülésére is). E tanácskozásokon lassan kikovácsolódott az ellenzék alapelve, melyet a következő országgyűlésen követni kívánt: az alsótábla kezdjen obstrukcióba, azaz semmit se tárgyaljon addig, míg a kormány a pereket meg nem szün15 L. ehhez: Kossuth Lajos iratai 1837- május-1840. december. S. a. r. Pajkossy Gábor. (KLÖMVUjBp., 1989. 69., 71., 80., 83., 116., 129. Pajkossy kitűnő munkája feldolgozza, illetve közli Kossuth perének előzményeit és magát a terjedelmes peranyagot. 16 Besúgójelentés 1838. december 2. MOL Regnicolaris levéltár. Takáts Sándor hagyatéka. (N 119) (a továbbiakban: Takáts-hagyaték) 8205.