Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

oly megyékben, ahol kinevezett főispán van, az adminisztrátor működése nem más, mint a kormány törvényhozási erejének megkettőzése, hiszen a főméltóságot is betöltő vagy csupán a megye kormányzatában aktív részt venni nem kívánó főispánok a főrendi táblán, helyetteseik viszont a megyékben, tehát egyszerre két döntő ponton is hatást gyakorolhattak. 1839-ben a követválasztásokat megelőző adminisztrátori kinevezések így több megyében is az ellenzékiek protestálásához vezettek, annál is inkább, mivel az újonnan kreált beiktatási esküformula arra utalt, hogy a kormány az adminisztrátorokat a megyei törvényszék vezetésével is meg akarja bízni, ami nyílt támadás volt a megyék addig gyakorolt törvénykezési önállósága ellen, s a terrorperek időszakában a döntő országgyűlési összecsapás előtt az ellenzék kihívása is. A kormány e ponton a törvények hézagjait igyekezett az abszolutizmus számára kedvezően kitölteni; az oppozíció gyakorlatilag kevés eredménnyel hivatkozhatott arra, hogy a törvények hézagait nem a végrehajtó hatalom, hanem az országgyűlés lenne hivatott megszüntetni. A mondottakat jól szemlélteti Zemplén esete. 1839 áprilisában főispánja, a kancellárrá lett Mailáth Antal helyetteseként kinevezték Siskovits Józsefet.

40 A viharos áprilisi zempléni közgyűlésen az oppozíció tagjai sorban mondták el véleményüket: a törvények nem ismernek adminisztrátort, a kinevezés sérelem, mely ellen az országgyűlésen óvást kell tenni, az adminisztrátor nem .más, mint királyi biztos, s kinevezése békés időben, törvényes főispán létezése mellett csak a kormány amúgy is túlzott hatáskörének erőszakolt növelését jelenti. A kormánypárt természetesen nem látott jogsértést, a mérsékelt - a politikai perektől megrettent, de liberalizmusában is egyre mérsékeltebb ellenzék pedig az abszolutizmust igazoló középutas álláspontot foglalt el: adminisztrátori hivatal valóban nem ismeretes a törvényekben, ezért országgyűlésen kell új és az adminisztrátorok hatáskörét pontosan rögzítő törvényt alkotni. Az oppozíció, már vesztett pozícióban lévén, nem ért el eredményt, s Zemplén megye közgyűlése üdvözlő levelet küldött az új adminisztrátoroknak/'

1 A mérsékelt ellenzék kerülte az összecsapást Béccsel, s ennek meg is lett a szokásos eredménye: nem középutas, hanem aulikus határozat. Zemplénen kívül új főispánt, illetve adminisztrátort kapott 1839 tavaszán Bars, Trencsén, Árva, Torontál, Csongrád és még 4-5 megye.

42 Bars adminisztrátora jellemző módon az a Majthényi László lett, aki Siskovitshoz hasonlóan hagyta cserben az ellenzék ügyét 1834-ben az országgyűlésen. Az új 40 Jellemző karrierje volt: 1833-ban, mint ellenzéki követ megszegte utasítását, s jutalmul a kormány baranyai alispánt, majd zempléni adminisztrátort kreált belőle. (Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. 3- kiad. Bp. 1886. I. 370.) 41 Zemplén megye közgyűlési jegyzőkönyve (MOL Filmtár), 1839:456.; MOL Informprot. 1839:28.12.; Uo. Takáts-hagyaték, 8221/b. 42 Az 52 megyéből már 20 élén állt adminisztrátor! (OL Kane. ein. 1839:266., 355.)