Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

csongrádi adminisztrátor személye az oppozíció soraiban általános megdöbbenést keltett: nem volt más, mint Károlyi György gróf, aki Széchenyi barátjaként, kiterjedt birtokai és kapcsolatai révén az ellenzéknek sok jó szolgálatot tett. O volt az 1838-1839-es „kormányfordulat" első ismertebb megtévesztettje, aki Pálffy Fidél leváltását és az új vezető kormányférfiak ígéreteit elegendőnek tartotta a pálforduláshoz. Átállása nagymértékben gyengítette az ellenzéket, mivel az amúgy is egyre erősödő mérsékelt szárny hitét erősítette: a „megújuló" kormány jelentős anyagi reformokra kész, s cserébe „csak" az éles és a kormány tekintélyét veszélyeztető jogvédő harc mérséklését kívánja. Igen veszélyes gondolatkör volt ez: egyes, bármikor leváltható személyek bizonytalan ígéreteire adja fel az oppozíció a reformmozgalom létét, jövőjét és esetleges sikerét szavatoló jogorvoslat kemény követelését. A tárgyalások Mailáth Antal és Károlyi György közt már 1838 decemberében megkezdődtek. Károlyi a megbeszélések és levélváltások alapján maga folyamodott adminisztrátori kinevezésért, utalva arra, hogy Csongrádban, Szatmárban sokat segíthet a kormányzatnak. Mivel József nádor a „reménytelenek" közé sorolta Csongrádot (Klauzál Gábor megyéjét), végül is ide kapott Károlyi - Mailáth ajánlására - kinevezést. Mailáth kiemelte: a kinevezést a nádor is támogatja, s ha Károlyi esetleg visszaélne a bizalommal, akkor sem veszt sokat a kormány, mert Csongrád ellenzékibb már nem lehet.

43 Nos, Károlyival Csongrádban nem vesztett, de közvetlenül nem is sokat nyert a kormány. Az országgyűlési követ Klauzál lett, aki megyéje ellenzéki utasítását az országgyűlésen Deák elsőrendű támogatójaként képviselte. Mindenesetre Károlyi lépése - a reformkor legnagyobb országgyűlési csatája előtt! - szakítás volt korábbi önmagával, akkor is, ha adminisztrátori bemutatkozó beszédében leszögezte: polgár és tisztviselő lett egy személyben; korábbi szabadelvű politikáját összeegyeztethetőnek tartja az adminisztrátori funkcióval.

44 Az idők változásának jeleként kell megemlíteni, hogy ezúttal a kormányzat már - ilyen még nem volt - a főrendiházban sem érezte magát teljes biztonságban. A nádor aggodalmait már érintettük. Mailáth Antal pedig felségelőterjesztésben szögezte le, hogy a fennálló rend nem számíthat hosszú életre pozitív, jól megalapozott jogi védelem nélkül, mely feladat az erőteljes, feltétlenül lojális, érvelni tudó főrendi többségre vár. Utalt arra, hogy az ellenzék befolyást akar szerezni - a fiatal regalista mágnások egy részének megnyerésével - a főrendeknél is. Ennek ellensúlyozására kérte, hogy az uralkodó az országgyűlés időtartamára szabadságolja az állami szolgálatban álló mágnásokat.

45 Ugyanakkor Mailáth elérte, hogy jó néhány ellenzéki mágnás 43 Uo. 1839:266. u Bártfai Szabó: i. m. I. 103. 45 1839. május 1. MOL Kane. ein. 1839:523.