Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

LEVÉLTÁRÜGY

gyei Levéltár pl. az elmúlt 7-8 évben évente 5-10 milliós bevételre tett szert így a pályázatokon felül. Ezek nélkül a fejlesztések 20%-a sem történt volna meg. Arra persze nagyon kell ügyelni, hogy a fenntartó ne hozza hátrányos helyzetbe az intézményt csak azért, mert külön erőfeszítéssel plusz bevétele­ket ért el. Bérhelyzetünk nyugodtan nevezhető katasztrofálisnak. Levéltárosaink az esetleges címpótlékkal, egészségügyi és nyelvpótlékkal és az idei tudomá­nyos pótlékkal együtt, úgy-ahogy az értelmiségi megélhetési minimumon vannak, középkádereink viszont még alacsonyabb összegű címpótlékkal és az egészségügyi pótlékkal is elfogadhatatlan szinten állnak. A Békés Megyei Levéltárban pl. két főlevéltáros mintegy tizenöt éves szolgálati idővel nyelv-, egészségügyi- és tudományos pótlékkal ma bruttó 110 000 Ft-nál tart. Egy kitűnő kezelőnk tízéves szolgálati idővel munkatársként és egészségügyi pót­lékkal együtt kap bruttó 60 000 Ft-ot, egy nyomdai gyakorlattal is rendelkező számítógépes kiadványszerkesztőnk munkatársként és egészségügyi pótlék­kal tart 68 000 bruttónál. Ha az egészségügyi pótlékot nem kapnánk, akkor valamennyi munkatársunk ellehetetlenülne. Súlyosbította a helyzetet az 1999. évi bérbefagyasztás és a 3%-os létszámleépítés, amit Békésben szerencsére nem hajtottak végre. 2000-ben ismét 3%-os a létszámleépítési elvonás az or­szágos költségvetésben, és így jön ki a 8,25%-os emelés, ami az infláció terve­zett fölé kúszása okán teljesen elégtelen lesz. Az árvíz miatti elvonás pedig ­karöltve a mindenhol tapasztalható ésszerűsítési törekvésekkel, amit az ön­kormányzatok forráshiánya indokol - számos intézményünknél bizonyára lét­számapasztással jár majd. Optimizmusra tehát nincs okunk. Ezért is küzdöt­tünk és küzdünk munkatársaink köztisztviselői besorolásáért, de eddig ered­ménytelenül, és aligha hiszem, hogy egy-két éven belül sikerrel járunk. Az 1995. évi levéltári törvény után is napirenden maradt a levéltárügy irányításának és ellenőrzésének ügye. Mi eleinte azt szerettünk volna, ha az irányításban részt kapnak a szakmai szervezetek és így előrelépünk a részle­ges önigazgatási jelleg felé. Tárcánk ezt nem fogadta el s végül 1996 szeptem­berében kompromisszum született, amely csekély változással és jelentős ké­sedelemmel törvénnyé lett 1998-ban. A 19/1998. MKM sz. rendelet szerint miniszteri tanácsadó-véleményező szervként Levéltári Kollégium jött létre ki­lenc fővel. Ebből öt főt a szakmai szervezetek jelölnek, hármat a tárca (főként a Magyar Országos Levéltár munkatársaiból); a kinevezés a miniszter joga az elnök kinevezésével együtt. (Az MLE és az ÖLT azt szerette volna, ha az elnö­köt a Kollégium választja meg tagjaiból.) Az elnök - és ez végül is méltányos - a MOL főigazgatója. A kollégium joga minden érdemi szakmai kérdésben a javaslattétel és a kezdeményezés. A kollégium tesz javaslatot a szakfelügye­lők miniszteri megbízására. A vezető szakfelügyelőt pedig a MOL főigazgató­ja jelöli a kollégium egyetértésével. A kollégium tesz javaslatot - és ez igen

Next

/
Thumbnails
Contents