Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

LEVÉLTÁRÜGY

fontos - a miniszternek az állományvédelemre és a nyilvános magánlevéltárak támogatására szánt pályázati pénzek szétosztására. Eddig egyetlen alkalommal sem korrigálta a miniszter a kollégium indítványait. 1998-ban közel 100 millió, 1999-ben 148 millió volt e pályázati keret, 2000-ben - sajnos - csak 138 millióval számolhatunk. 1999-ben hatvan levéltár száztizenhét pályázata nyert. A kollégium felállította első munkabizottságait. Van selejtezési bizottság, amely részt vesz az iratkezelési mintaszabályzatok véleményezésében és dolgozik a gazdasági szervek mintajegyzékén is. Létezik állományvédelmi, segédletkészítési és fondjegyzék szerkesztési bizottság is. Szerveződik a pártiratokkal foglalkozó bizottság. E bizottságok révén a kollégiumtól várható a régen esedékes útmutatók, állásfoglalások és ajánlások kidolgozása és közzététele. Egy döntő ponton nagy vita robbant ki. 1998-1999 fordulóján ismerhettük meg az általános levéltárak raktározási feltételeinek javítására szolgáló fejlesztési program koncepcióját. A cím olvastán örülni kezdtünk, hiszen a létező közlevéltárak fejlesztésére gondoltunk. Aztán kiderült: a kormányzat állami-regionális levéltárakat kíván felállítani az állami iratok őrzésére, gyűjtőterületi gondozására. Arról volt tehát szó, hogy visszamenőleges hatállyal az új állami levéltárakba kerülnének a ma önkormányzati levéltárakban őrzött állami iratok, beleértve a jogszolgáltatási szerveket is. Az indok az volt, hogy az állami iratok gondozása állami feladat, a regionalizmust pedig az Európai Unió szorgalmazza. A kollégiumban - érthetően - heves vita keletkezett. Voltak a tervezetnek támogatói, akik örültek, hogy végre tetemes beruházásokat kap a szakma, az MLE és az ÖLT képviselőinek zöme viszont úgy vélte: ezzel évekre elvonnak minden támogatást az önkormányzati levéltáraktól és szétzilálják az ötven év alatt kialakult és rendezett levéltári struktúrát, és egyben ártanak a helyi kutatók és ügyfelek érdekeinek is. Mivel elhangzott az érv, hogy ha ezt a fejlesztést elutasítjuk, egyhamar nem számíthatunk jelentősebb beruházásra, végül kompromisszumot kötöttünk a kollégiumban. Elfogadtuk azt, hogy az állami-regionális levéltárak őrizzék az állami gazdasági szervek és a jogszolgáltató szervek iratait, a többi állami területi szerv esetén viszont az átadás kezdő évkorét 1990-nel javasoltuk. Kértük az államiregionális állományvédelmi műhelyek kialakítását és az egységes levéltári normatívák kimunkálását az önkormányzati levéltárak jövőbeni tisztes finanszírozása garanciájaként. Ezt követően az MLE és az ÖLT választmánya is közösen állást foglalt: nem fogadta el a jogszolgáltató szervek átadását. Kértük, hogy a meglévő általános levéltárak működési feltételei ne romoljanak. Leszögeztük: ha ez nem kerül elfogadásra, a szakmai szervezetek megvonják támogatásukat a szervezettől. Úgy tűnt, a kompromisszum megszületett. Megdöbbenve olvashattuk azonban 1999 nyarán az új tervezetet, amely teljesség-