Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

LEVÉLTÁRÜGY

kilátásba helyezte a külön állományvédelmi keretet. Kár, hogy a realizáláshoz két esztendő kellett. Az általunk szorgalmazott normatív rendszert viszont a tárca nem támogatta; érdekes módon a Belügyminisztérium hajlott erre, de természetesen a Pénzügyminisztérium halogatással álcázott elutasítása döntött. Az átgondolt, korrekt normatív finanszírozás létkérdés lenne. Jó példa ehhez a Veszprém Megyei Levéltár számítása, amely szerint 1998-ban az egységes közművelődési normatívából a megyei önkormányzat 43 milliót más célra fordított, s így a kulturális intézmények az évi 6l milliós kormányzati többlettámogatás töredékét kapták csak meg. Az pedig, hogy az így kezelt közös normatívából mi jut a levéltáraknak, a helyi viszonyok és érdekeltségek függvénye: ez minden, csak nem megnyugtató. (A Veszprém Megyei Levéltár 1998-ban az 1997. évi dologi költségét sem kapta meg!) Ezt jeleztük is Profile Gergely államtitkárnak, kérve, hogy az említett kulturális normatíva csak kulturális intézményekre legyen fordítható, és ezen belül az egyes intézmények támogatottsága is címkézve legyen a többéves átlagszámok alapján. A tárca elutasította kérésünket, hivatkozva az önkormányzatok autonómiájára. Később viszont, a jászberényi Érdekegyeztető Tanácsülésen éppen Prőhle Gergely jelezte, hogy fontolgatják a normatívák felhasználásának szigorítását. Folytattuk a munkát a normatív finanszírozás érdekében. A. Varga László több változatot is kidolgozott munkatársaival. 1996-ban alapos számítások után őrzött iratfolyóméterenként 5500 Ft-ban határozta meg a normatíva alapját. Ez mára legalább 7500 Ft-ot jelent. E normatíva mögött részletes létszámbeli, technikai követelmények állnak. Az elgondolással mi is egyetértünk, ám sajnos ma sem látunk kormányzati hajlandóságot, sőt állítólag a Pénzügyminisztérium a normatív elemek teljes kiiktatását fontolgatja a költségvetésből, ami beláthatatlan következményekkel járna. Az egyes levéltárak közt már ma is jelentős különbségek vannak az anyagi ellátottságban, mivel a fenntartóktól függ a támogatás. Hasonló nagyságrendű levéltárak költségvetése 4—5 milliós eltérést mutat, de akad 15 milliós lemaradás és hasonló nagyságrendű többlettámogatás is! A létszámhelyzet is hasonló: nagyjából azonos feladatot ellátnak 25-28 fővel, másutt viszont 19cel, illetve 34-gyel. Megjegyzendő: a helyzet igen kérdéses annyiban is, hogy a megyei levéltárakban 1998-ban száznegyven kezelő dolgozott, míg levéltáros száznyolcvanöt. A fordított arány alighanem célszerűbb lenne. Vannak kirívó esetek is: kilenc levéltárosra jut három kezelő, sőt, van levéltár, ahol tizenhárom levéltáros mellett mindössze két kezelő dolgozik. Igaz, olyan levéltár is van, ahol egy levéltáros mellett hat kezelő van. Ezek is példák a szakmai normák és a hiányzó végrehajtási utasítás fontosságához, hiányához. Pályázatok és bértárolásért, időnkénti iratrendezési, selejtezési munkákért kapott összegek nélkül alighanem becsukhatnánk a boltot. A Békés Me-