Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

LEVÉLTÁRÜGY

leink kívánságainak lehetőség szerinti kielégítése (közigazgatási-gazdasági célú iratkölcsönzés, adatszolgáltatás, szolgálatiidő-igazolások), közművelődési feladatok ellátása, kutatómunka és kiadványok készítése, az anyagvédelem és az új típusú adathordozókkal kapcsolatos kérdések megoldása: mindezt végeznünk kell, ha tetszik, ha nem. Azt azonban rögtön leszögezem: mindez a levéltár feladata, s nem szükségszerűen egy-egy levéltáros évi feladatainak sora. A vezető dolga az egyes munkatársakat végzettségük, képességük, lehetőségig figyelembe vett érdeklődésük alapján oda állítani, ahol a leghatékonyabban tevékenykedhetnek. Az célszerű, ha egy fiatal, pályakezdő kolléga a teljes levéltári munkakör minden részével, fázisával alaposan megismerkedik, de azután már nem ésszerű mindenesként foglalkoztatni. Besegíthet szükség szerint ott, ahol nagyon szükséges, de alakuljon ki munkájának profilja. Itt arra is ajánlatos ügyelni, hogy a levéltári munkakomplexumot nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is szemlélnünk kell. Azaz: a gyűjtőterületen is, a levéltári selejtezésnél-rendezésnél is, vannak (tömegével) olyan feladatok, melyeket egy jól kiképzett középkáder bízvást elvégezhet. Megkockáztatom: a ma folyó levéltári selejtezések, rendezések és segédletkészítések 80%-át elvégezheti (megfelelő irányítás, ellenőrzés mellett) a középkáder. Szükségtelen tehát itt az egyetemet végzett levéltárost foglalkoztatni, aki más munkánál sokkal színvonalasabban, eredményesebben dolgozhat. Ma igen sokszor ugyanazt a rendezést stb. végzik középkáderek - s mellettük a levéltáros. Úgy érzem, ez energiapocsékolás egyrészt, másrészt a levéltáros leminősítése. Hogy tekintse a középkáder irányítójának vagy leendő irányítójának azt, aki ugyanazt a manuális vagy egyszerű rutinmunkát végzi hónapról hónapra, mint ő? A levéltáros csak a legnehezebb, legproblematikusabb pontokon végezze ezeket a munkákat saját kezűleg, s egyébként folyamatosan felügyelje, irányítsa a munkát. Pl.: a raktári jegyzéket középkáder készítse, de azt ismertető leltárrá már a levéltáros fejlessze. (Korántsem jelenti ez a középkáderek lebecsülését. Munkájuk változatlan marad, erkölcsi-anyagi megbecsülésük jelentősen fokozható; itt és most azonban a levéltárosok munkaköréről van főként szó.) Ne kövessük az országos „példát": felsőbb iskoláink felhígulásával, a munkaszervezés betegségeivel függ össze az, hogy szakmunkásokat segédmunkásként, főiskolát-egyetemet végzetteket szakmunkáskénttechnikusként foglalkoztatnak. Mi nem vagyunk építőipar, aki köteles minden építőipari végzettségűt alkalmazni. Vegyük fel a történelem, illetve levéltár szakon végzők legjobbjait (!) - de azoknak adjunk (a betanulás kb. egy éve után) olyan feladatokat, melyekben tehetségük, alkotókészségük kibontakozhat. Ez az a pont, ahol vitatkoznom kell kitűnő kollégámmal, Buzási Jánossal. Az még megáll, hogy a levéltáros munkájának történetisége nem feltétle-