Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

LEVÉLTÁRÜGY

összeállítói előzetesen átvizsgálták az irattári terveket, összevetették az azonos vagy hasonló feladatkörű szervek terveit, sokszor darabszinten tanulmányozták az irattári anyag egy-két évfolyamát, konzultáltak a szervek szakértőivel, természetesen figyelembe vették az egyes szervek helyét az igazgatásiintézményi-gazdasági szervrendszer vertikális és horizontális síkjain. Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy több ponton - főként az iratkezelés helyzetének ismereteiből fakadó biztonsági meggondolásokból - engedményeket tettünk, s nem szűrtük ki a lehetséges szintig sem a tükröződéseket. Szerepet játszottak itt a hely történetírás igényei is: a PM Területi Ellenőrzési Igazgatóságain pl. levéltári értékként tüntettük fel az egyedi mérlegeket és a vállalati, szövetkezeti törzslapokat, bár azok a Főigazgatóságnál is megvannak. A műszaki dokumentációk ügyének rendezése viszont - itt kell erről is szólni jelenleg meghaladja a levéltárügy és így a jelen munkálat lehetőségeit is. A gazdasági szerveknél (beruházóknál és kivitelezőknél), engedélyező hatóságoknál egyaránt őrzött tervdokumentációk esetében aligha kerülhető el a szakhatósági rendelkezés arról, hogy mit és hol őrizzenek meg végleges érvénnyel. Ugyanez mondható el a szabványokról, szabadalmakról stb. is. Az UMKL Módszertani Osztályán tanulmány készül a témakörben: remélhetőleg segítője lehet a sürgető rendezésnek. Alighanem jó megoldás lenne, ha a történeti értékű műszaki dokumentációk őrzését-kezelését nem az általános levéltárak, hanem - szakmailag és technikailag is felkészült - szaklevéltár végezné (esetleg a műszaki múzeum keretében vagy amellett). A nemzetközi ügyek, KGST-ügyek esetében is vannak szép számmal kiszűretlen tükröződések. Itt a szempont egyrészt az, hogy a Külügyminisztérium anyaga alighanem csak a távoli időkben kerül levéltárba, s így a kutató jó ideig a tárcák és más főhatóságok fondjaiból tájékozódhat. Másrészt: a KGSTügyek, bizottságok sokpéldányos anyagainak irattári őrzése teljesen áttekinthetetlen, s egyszerűen lehetetlen meghatározni, hogy mit és hol kellene megőriztetni, illetve honnan kellene átvenni. E kérdést is ajánlom a jövő módszertani munkálatainál figyelembe venni. A központi szervek jegyzékeinek egy részét az UMKL Tudományos Tanácsa megvitatta, a tanácsokét valamennyi levéltárnak módjában állt véleményezni. Az utóbbi anyagot az MM Levéltári Osztálya és az MTTH illetékes osztálya tárgyalásain véglegesítették, s az irattári tervbe foglalták. Ezt a levéltárak is megkapták azzal, hogy a járási tanácsok (hivatalok) anyagának feldolgozásakor már - visszamenőleges hatállyal is! - alkalmazhatják. A felsorolt fórumokon, illetve alkalmakkor számos értékes javaslatot, észrevételt kaptunk, jó részüket figyelembe is vettük a módosítások során. Egyesek erőteljesebb radikalizmust igényeltek, mások óvtak a mennyiségi szemlélet esetleges túlzásaitól. Mindkét szempontot igyekeztünk hasznosítani: a szervek egy részénél, bizonyos iratféleségeknél tovább szűkítettük a „tör-