Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

LEVÉLTÁRÜGY

téneti értékű" iratok körét, másutt visszavettük a korábban kihúzott tételeket, így pl. az iratkezelési segédkönyveket a korábbinál több szervnél vettük fel a listákra (minden egyes minisztériumnál, a társadalmi, illetve szövetkezeti szervek országos központjainál, a Magyar Nemzeti Banknál; a tanácsoknál - minden szinten - visszavettük a segédkönyveket, az eredeti elképzelés szerint ugyanis csak a megyei tanácsoknál vettük volna át azokat). Azoknál a szerveknél azonban, ahol az évi „irattermés" elenyésző töredékét akarjuk csak levéltárba szállítani, továbbra is javasolnám, hogy ne minősítsük történeti értéknek a segédkönyveket: gondoljunk a raktárainkban porosodó, soha kutatói kézbe nem kerülő iktatókönyvek ezreire. Első javaslatunkban még nem figyeltünk eléggé a döntés-előkészítő anyagok fontosságára, s így ki akartuk mondatni, hogy a több szervnél is megforduló előkészítő anyagokat csak a témagazda őrizze, s onnan vegyék át a levéltárak: így azonban sok értékes javaslat, amely el sem jut a témagazdáig, elsikkadt volna a jövő történetkutatása számára. így elálltunk javaslatunktól, jóllehet ezzel az értékes vélemények mellett igen sok formális vélemény, illetve megjegyzés (a sokszor tekintélyes hosszúságú előterjesztés sok példányával együtt) is terhelni fogja levéltárainkat. A jelenlegi iratkezelési gyakorlat ugyanis nem vállalja (s alighanem szempontunkból jobb is így) annak eldöntését, hogy mi az érdemi, illetve formális véleményezés. Egyébként elhangzottak javaslatok az iratkezelés színvonalának emelésére is. Az iratkezelés adott színvonala nyilvánvalóan egyenesen összefügg a történeti érték biztonságával. Jelen javaslatunk lehetőségeit azonban meghaladja az országos iratkezelési helyzet számbavétele, az orvoslás mikéntjének felvázolása. Annál is inkább, mert - őszintén szólva - érdemi változásra itt aligha lehet számítani. Az iratkezelők megbecsülésének növelése, a szakképzés megnyugtató rendezése, az irattári munka szervenkénti kedvezőbb értékelése ugyanis évtizedek óta megoldatlan, s a megoldás - az aligha remélhető vezetői szintű mentalitásváltozást feltételezve is - éveket vehet igénybe; addig nem várhatunk az értékmentéssel. A mentés járható útjának azt látjuk, ha szervenként, szervtípusonként csak a javaslatunkban szereplő, a lehetőségig szűken megfogalmazott történeti értékű iratok meglétének ellenőrzésére, biztosítására szorítkozunk. Az iratkezelés generális rendezésére általában nem, de néhány tétel, illetve iratféleség biztonságba helyezésére a legtöbb szerv hajlandó, megfelelő levéltárosi fellépés esetén. (Ez nem jelenti azt, hogy a legfontosabb, országos központi szervek vagy megyei, városi tanácsok esetében ne törekedjünk az iratkezelés, irattározás javítására.) A tanácsi anyaggal kapcsolatban - még a Tanácsi Hivatallal való konzultáció előtt - igen sok levéltári észrevételt kaptunk. Ezek közül minden esetben elfogadtuk azokat, melyeket két vagy több levéltár indítványozott. Ezúton is köszönjük a véleményeket.