Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

LEVÉLTÁRÜGY

téneti értékű" iratok körét, másutt visszavettük a korábban kihúzott tételeket, így pl. az iratkezelési segédkönyveket a korábbinál több szervnél vettük fel a listákra (minden egyes minisztériumnál, a társadalmi, illetve szövetkezeti szer­vek országos központjainál, a Magyar Nemzeti Banknál; a tanácsoknál - min­den szinten - visszavettük a segédkönyveket, az eredeti elképzelés szerint ugyanis csak a megyei tanácsoknál vettük volna át azokat). Azoknál a szer­veknél azonban, ahol az évi „irattermés" elenyésző töredékét akarjuk csak levéltárba szállítani, továbbra is javasolnám, hogy ne minősítsük történeti ér­téknek a segédkönyveket: gondoljunk a raktárainkban porosodó, soha kuta­tói kézbe nem kerülő iktatókönyvek ezreire. Első javaslatunkban még nem figyeltünk eléggé a döntés-előkészítő anyagok fontosságára, s így ki akartuk mondatni, hogy a több szervnél is megforduló előkészítő anyagokat csak a témagazda őrizze, s onnan vegyék át a levéltárak: így azonban sok értékes javaslat, amely el sem jut a témagaz­dáig, elsikkadt volna a jövő történetkutatása számára. így elálltunk javasla­tunktól, jóllehet ezzel az értékes vélemények mellett igen sok formális véle­mény, illetve megjegyzés (a sokszor tekintélyes hosszúságú előterjesztés sok példányával együtt) is terhelni fogja levéltárainkat. A jelenlegi iratkezelési gyakorlat ugyanis nem vállalja (s alighanem szempontunkból jobb is így) an­nak eldöntését, hogy mi az érdemi, illetve formális véleményezés. Egyébként elhangzottak javaslatok az iratkezelés színvonalának emelé­sére is. Az iratkezelés adott színvonala nyilvánvalóan egyenesen összefügg a történeti érték biztonságával. Jelen javaslatunk lehetőségeit azonban megha­ladja az országos iratkezelési helyzet számbavétele, az orvoslás mikéntjének felvázolása. Annál is inkább, mert - őszintén szólva - érdemi változásra itt aligha lehet számítani. Az iratkezelők megbecsülésének növelése, a szakkép­zés megnyugtató rendezése, az irattári munka szervenkénti kedvezőbb érté­kelése ugyanis évtizedek óta megoldatlan, s a megoldás - az aligha remélhe­tő vezetői szintű mentalitásváltozást feltételezve is - éveket vehet igénybe; addig nem várhatunk az értékmentéssel. A mentés járható útjának azt látjuk, ha szervenként, szervtípusonként csak a javaslatunkban szereplő, a lehetősé­gig szűken megfogalmazott történeti értékű iratok meglétének ellenőrzésére, biztosítására szorítkozunk. Az iratkezelés generális rendezésére általában nem, de néhány tétel, illetve iratféleség biztonságba helyezésére a legtöbb szerv hajlandó, megfelelő levéltárosi fellépés esetén. (Ez nem jelenti azt, hogy a legfontosabb, országos központi szervek vagy megyei, városi tanácsok eseté­ben ne törekedjünk az iratkezelés, irattározás javítására.) A tanácsi anyaggal kapcsolatban - még a Tanácsi Hivatallal való konzul­táció előtt - igen sok levéltári észrevételt kaptunk. Ezek közül minden eset­ben elfogadtuk azokat, melyeket két vagy több levéltár indítványozott. Ez­úton is köszönjük a véleményeket.

Next

/
Thumbnails
Contents