Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

LEVÉLTÁRÜGY

Ne tévesszünk utat! Gondolatok az új levéltári törvény koncepciójáról A levéltárügy törvényes, átfogó szabályozása a XX. század első felében vált európai gyakorlattá. A törvények általában a nemzeti múlt írott forrásbázisának egészét kívánták-kívánják védeni, úgy, hogy az állami szervek történeti becsű irataikat kötelesek levéltárba adni, a nem állami szervek pedig maguk gondoskodnak levéltári értékű irataikról. Az utóbbi esetben azonban az állam a tulajdonosi jogot bizonyos mértékben korlátozza, hiszen nemzeti értékekről van szó. E korlátozás megnyilvánulhat az iratok hatósági nyilvántartásában, szakmai felügyeletben (rendezésnél, selejtezésnél). Az önkormányzati levéltárak mint közlevéltárak Nyugat-Európában munkájukat az állami levéltárakkal azonos szakmai követelmények szerint végzik s a kutatás is egységesen szabályozott. A levéltáraikról megfelelően gondoskodni nem tudó önkormányzatok iratait több helyen az állami levéltárak veszik kezelésbe. Hazánkban 1943-ra készült el az első levéltári törvénytervezet, melynek lényeges elemeit beépítették az 1947:XXI. tc-be. Ez a törvény a közirat fogalmából indul ki, beleértve e fogalomba az állami és önkormányzati szervek iratai mellett a bármiféle közfeladat ellátása közben keletkezett iratokat is. A köziratok történetileg értékes részét e törvény közlevéltárakba utalta. A köziratnak nem minősülő, de történetileg becses iratok megőrzése és kutathatósága érdekében, lehetőség volt egyes magánlevéltárak közérdekű magánlevéltárrá nyilvánítására. Az 1947-es törvény elrendelte az Országos Levéltár alá rendelt államikerületi levéltárak felállítását: ide 30 év elteltével bármely önkormányzat is elhelyezhette iratait. A vármegyéket és törvényhatósági jogú városokat ugyanakkor kötelezte levéltár fenntartására. Az 1947-es törvényt három év múltán elseperte a diktatórikus fordulat. Az 1950:29. tvr. szinte minden levéltári anyagot az államosított levéltári hálózatba utalt - az általánosan érvényesülő centralizációs modell velejárójaként. Az önkormányzati levéltárak anyagát a tvr. a papíron létező állami-kerületi levéltárakba rendelte. E kerületi levéltárak azonban sohasem jöttek létre, a volt megyei, immár állami közlevéltárak pedig nem győzték az iratátvételeket raktárral. így aztán szükségmegoldásként már maga a tvr. előírta, hogy minden állami szerv ötévente selejtezze át iratait, a megmaradó értékes iratokat pedig őrizze tovább, levéltári anyagként. (Az említett selejtezések sora egyébként nagy pusztítást végzett a potenciális levéltári anyagban.) Az egyházi le-