Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

LEVÉLTÁRÜGY

rég azt nyilatkozta, hogy az országban, a pártarchívumokban a legszabadabb a kutatás. Nos, minden történész és levéltáros tudja, hogy ez korántsem volt így, és ma sincs így. Míg az állami, központi és tanácsi levéltárakban a korabeli, illetőleg a levéltárosok által készített részletes jegyzékek szerint folyik a kutatás (jóllehet erősen vitatható és a közeli jövőben módosuló szabályok, szerint), de mégiscsak rögzített és egységesen kötelező módon, addig a pártarchívumokban a kutató csak a témát jelezheti, és azt kapja, amit az archívum kezelője (ismeretlen belső szabályozás és egyéni megérzések alapján) jónak lát kiadni. A kutatók közti igazságtalan különbségtétel és a tények, alapdokumentumok elrejtésének intézményes megvalósítása volt ez. A demokrácia, az egyenlő állampolgári jogok, a közelmúlt megismerésének lehetősége mind azt kívánják: a pártszervek iratanyagát a többi dokumentummal azonos módon, azonos szabályok szerint kezeljék. Ennek feltétele az említett irategyüttesek intézményes összevonása, egyesítése. A pártarchívumokban őrzött anyag sorsát vétek lenne kitenni a párton, utódpártokon belüli hatalmi harcoknak, személyi viszályoknak. Azaz, mindenképpen el kell kerülni azt, hogy olyan személyek hajtsanak végre selejtezéseket ebben az irategyüttesben, akik esetleg nem érdekeltek a múlt igaz feltárásában! Közérdekről van szó! A jogos magánérdeket, a személyiségi jogokat a levéltáraknak is biztosítaniuk kell. Az állami és tanácsi szervek iratai esetében is van és lesz kutatási korhatár (a hírek szerint a jövőben külön engedély nélkül a 30 évesnél idősebb iratokat lehet majd kutatni), és lesznek - remélhetőleg igen szűken behatárolt - zárt anyagok. E szabályozás természetszerűleg érvényes lesz a pártszervek anyagára is. Tehát: a pártarchívumok anyagának centralizálása ellentétes a közérdekkel; ellentétes a helyi társadalom, a helyi lakosság és a kutatás eminens érdekeivel. Ismételjük, egy a megoldás: a megyei pártarchívumok anyagát (lehetőleg a jelenlegi helyiségekkel együtt) át kell adni - legalábbis tartós letétként a megyei levéltáraknak. Ügyelni kell arra is, hogy mi lesz a pártszervek legutóbbi öt-hat évi iratanyagával, melyet az apparátus tisztségviselői kezelnek, akik január l-jével pályamódosításra kényszerülnek. Félő, hogy az említett iratokat nem történeti értéküknek kijáró gondossággal fogják őrizni, biztonságba helyezni, és főként: megrostálni... Itt azonnali és gyors intézkedés szükséges. Ha már a párt- és állami, tanácsi szervek iratainak szükséges - és a közérdeket, a történeti kutatást szolgáló - egyesítéséről, együttes levéltári kezeléséről van szó, említsük meg azt, hogy aligha tartható tovább a belügyi szervek eddigi kivételezettsége irataik levéltárba adása (azaz levéltárba nem adása) terén. Bizonyára szükségtelen hangsúlyozni, hogy nehezen képzelhető el az 1945-1954 közti időszak közigazgatásának kutatása az azt felügyelő belügyi