Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
dalmát jelentenek"; jó előkészületeknek tartja ugyan ezeket, de csakis nyugodt körülmények között elővehetőknek. Majd olyan témákat javasolt megfogalmazott törvényjavaslatként, határozott kormányprogramként az országgyűlésre, melyek tényleges szükségletek kielégítését szolgálhatták, de a feudális keretek teljes épsége mellett. így: a birtokosok tőkehiányának és a kereskedelmi intézetek hiányának enyhítésére hitelbankot (telekkönyvezéssel, pontos hiteltörvénnyel), váltótörvényt; a közlekedés elhanyagoltságának csökkentésére tízmilliós nemzeti kölcsön felvételét; a teher alatt roskadozó s önállóságra jutni képtelen, elégedetlen jobbágyok megnyugtatására megváltási törvényt, de az ősiség sérelme nélkül (?!) és az 1836-ban kiküldött országgyűlési bizottság munkálata alapján a katonatartás szabályozását indítványozta. Egyfajta mérsékelt társadalmi mobilitás érdekében javasolta, hogy az a nemtelen, aki éveken át közmegelégedésre tölt be közhivatalt, nyerjen szavazati jogot a megyei közgyűléseken. Ezt követte Dessewffy memorandumában az ellenzék országgyűlési és megyei hadállásai elleni támadás: a városok - a beligazgatási reformtól függetlenül - kapjanak több szavazatot az országgyűlésen, szülessék világos megyei tisztújítási törvény, 23 s a kormány kapjon jogot a visszaélő megyei (választott!) tisztviselők elmozdítására, sőt az illetők nemességének megvonására is. Ez egyértelmű lett volna a nemesség féltve őrzött megyei autonómiájának megsemmisítésével. Dessewffy ugyan a végrehajtásban „pártatlan" kormányról beszélt, de - ha egyáltalán komolyan gondolta - ez csak nagyfokú naivitásként értékelhető. Az ellenzéktől nem kevesebbet kívánt, mint hogy fórumait adja fel, illetve egyezzen bele pozícióinak gyöngítésébe, törődjön bele abba, hogy a közigazgatási pozíciók birtoklása, felügyelete és a reformok kezdeményezése is csak a kormányt illeti, méghozzá egy alkotmányos felelősség nélküli s csupán Dessewffy Aurél esetleges szándéka szerint pártatlan, illetve haladni vágyó tagokból álló kormányt. Ilyen alapon még azokban a kérdésekben sem számíthatott az ellenzék egyetértésére, melyekben elvileg lehetséges volt az ideiglenes összhang: mint a magyar bank alapítása, közlekedést fellendítő kölcsön, honoráciorok szavazati joga. Annyit még tegyünk hozzá: ez utóbbi pontokban viszont Bécs nem volt partner Dessewffy számára. A memorandum befejezéseként Dessewffy tapintatos és taktikus, Bécsnek címzett tanácsot is megkockáztatott: „hogy a kormány politikájában Ma21 Itt említendő meg, hogy a kormányzat már korábban megkísérelte a megyei tisztújítások kézbevételét. 1836 októberében királyi leiratot kaptak a megyék, mely szerint a választási rendellenességek elbírálása, a rend - bírói eljárást is igénybe vevő - biztosítása teljesen a főispánok önkényére lett volna bízva. A megyék keményen ellenálltak a végrehajtásnak, hiszen féltve őrzött választási szabadságukról volt szó. A kormányzat végül is elnézte a leiratban foglaltak megyei „félretételét". Vö. Kossuth Lajos összes művei VI. Ifjúkori iratok- Törvényhatósági Tudósítások. S. a. r. Barta István. Bp. 1966.; (a továbbiakban: KLÖM VI.) 905., 935.