Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
tartóan, régi törvények hasznosításával készül az összecsapásra. 20 Az oppozíció fő célját ismertetve (a jogbiztosításig semmit, a királyi propozíciókat sem tárgyalni az országgyűlésen) ő is sürgette, hogy a kormány gyakoroljon nyomást a megyei követutasítások készítőire. A jelentés írója szerint az esetleges amnesztia kihirdetése már csekély hatású lenne, hiszen az ellenzék mindent megtett, hogy azt népszerűtlenné tegye. Mindenesetre - folytatta a jelentő - az amnesztia nem eredményezne annyi hasznot a kormányzatnak, mint amennyi bajt okozna a perben állók megjelenése az országgyűlésen. A jelentés szerzője pontos ismeretekkel rendelkezett: tudta egyrészt, hogy Bécsben latolgatják az amnesztia gondolatát, hogy ezzel békésebb hangra indítsák az országgyűlést, másrészt nem volt ismeretlen előtte az oppozíció egyik titkos törekvése sem. (Az ellenzék célul tűzte minél több perben álló liberális országgyűlési követté választását. Ezzel deklarálni akarták egyrészt a bepereltek ártatlanságát, másrészt az irántuk megnyilvánuló közmegbecsülést.) Ezután a tanácsok következtek: országszerte koncentrálni kell a kormányzat erőit, és határozottabb rendszerre törekedni. Az oppozíciót nem erőszakkal, hanem az intelligencia fegyverével kell legyőzni. Ennek érdekében a személyi kérdésekhez is hozzászólt. Tudta, hogy az új személynökké Bécs Szerencsyt vagy Bartalt szemelte ki. Az előbbit túlzottan ingerlékenynek s így az alsótábla elnökéül kevésbé alkalmasnak tartotta. Ha - vágott egyet újkonzervatív bizalmatlansággal a nádor felé - a nádor, betegeskedése miatt „nem kívánna" a főrendeknél elnökölni, remek elnök lenne - írta - Mailáth György, a leendő új országbíró. Egyéb konkrét javaslatokat nem adott, s csak arra figyelmeztetett, hogy az országgyűlés egyik első, „nem kívánatos" kérdése az országgyűlési újság ügye lehet, ami a cenzúrát érintheti, s így annak védelmére fel kell készülni. Végezetül kormányzatot támogató közvélemény teremtése érdekében indítványozta, hogy a kormány adjon továbbra is rendszeres információkat és pénzt a Hírnök számára, hogy a lap kivételes helyzetből szállhasson szembe a lappal nem rendelkező ellenzék agitációjával. 21 Az újkonzervatívok igényeit még csak jelzésszerűen felvillantó jelentést követően 1839. január elején maga Dessewffy Aurél fordult elegáns, céljaiban a kormányzatot sokszorosan felerősítő s a liberális ellenzéki reformmozgalkodhat, de ebből nem a kormányzat politikájának jogellenességét, hanem a törvények „kicsikart" voltát, azaz szinte csökkent érvényűségét következteti. 21 A Hírnök, melynek szerkesztője, Orosz József, közvetlenül Sedlnitzky rendőrminiszterrel állt kapcsolatban, kormányköltségen jelent meg. Ismeretlen jelentőnk kevesellte a lapnak adott kormánytámogatást és a közvélemény kormányzati előkészítését is. Megjegyzendő, hogy 1839 elejétől felemelték a Hírnöknek juttatott évi összeget (az 1839- február 23-i és április 12-i kancelláriai előterjesztés, illetve az 1839. február 7-i királyi leirat: MOL Magyar Kancellária levéltára. Acta praesidialia [a továbbiakban: Kanc. ein] 1839:180., 224., 420.)
