Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

Deák is egyre többször gondolt arra, hogy a '48-as jogalap mellett a birodalmi államadósság egy részének átvállalásával enyhíteni lehetne az ország és Bécs közti konfliktust. Deák közben az osztrák tartományok alkotmányosságát is szorgalmazta. Mások is kezdték úgy látni: egyszerűbb és olcsóbb megegyezni Ausztriával, mint a számos és kiszámíthatatlan nemzetiséggel. 1864-65 fordulóján Bécs Augusz Antalt küldte Deákhoz tájékozódni. Deák ekkor már jelezte: a monarchia, a birodalom fennállásának biztosítása olyan cél, ami másnak alá nem rendelhető. 186l-ben még Magyarország alkotmányos önállóságát nevezte sarokpontnak. Most Augusznak jelezte a közös ügyek delegációs megoldásának lehetőségét is. 1865. április l6-án megjelent Deák híres húsvéti cikke, melyben nyilvánosan nyújtott kezet az uralkodónak Schmerling és más centralista bürokraták feje felett. A Pragmatica Sanctio, mint alaptörvény számos értelmezést tett lehetővé, s míg Deák korábban a puszta perszonáluniót fogadta csak el Ausztria és Magyarország között, most lényegében áttért a reáluniós értelmezésre, és a közös ügyek delegációs intézését elfogadta. Igaz, párhuzamosan a birodalom Lajtán túli részeinek alkotmányosságát is sürgetni kezdte. Ez lényeges, hiszen nem egy abszolút hatalom alatt álló Ausztriával kívánta összekötni az alkotmányos magyar állam életét. Ettől kezdve Deák aktivitása rendkívüli lett. Miután döntött, a végrehajtást is kézbe vette. 1865 decemberében megnyílt az országgyűlés. Deák mindjárt az elején leszögezte: ha nem lesz, aki a nemzet és a fejedelem közé áll, lesz megegyezés. Az ülésekre kész szövegekkel érkezett, mindig naprakész volt és kihagyás nélkül koncentrált. A felirati javaslatban Deák elvetette az októberi diplomát, melyben a közös ügyek száma túlzott volt. Taktikusan a magyar érdekeket tolta előre és nem szólt a birodalom erejének fontosságáról. Andrássy Gyula meg is rótta ezért, de Deák türelemre intette. Csak tiszta jogi alapról, 1848-ról volt hajlandó elindulni, aztán jöhetett minden más. Az országgyűlés kirendelt egy 67, majd azon belül egy 15 fős bizottságot a kiegyezés előkészítéséhez. Az alap Deák felirata volt, amihez a delegáció intézménye járult még. Az osztrák-porosz háború kényszerszünetet idézett elő, az üléseket elnapolták. Az osztrákok königrätzi veresége utána a nagyhatalmak semmi jelét nem adták Magyarország függetlensége támogatásának. Bécsben viszont érlelődött az az álláspont, hogy a birodalom nemzetközi tekintélye csak a kiegyezéssel tartható meg. Hosszú, részben titkos tárgyalások kezdődtek. Többen szorgalmazták, hogy Deák az osztrák katonai vereség után követeljen többet, ám ő a kicsikart engedményeket nem tartotta tartós alapnak. A tárgyalásokon, melyeken főként Andrássy Gyula vett részt, Deákék Bécs számára több kedvezményt adtak. A legnagyobb hatású engedmény az a bizalmas megállapodás volt, miszerint a magyar kormány minden törvényjavaslatát előszentesítésre felterjeszti Bécsbe; a megállapodást 1918-ig betartották. Úgy tűnik, ezt