Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

az alkut már Deák háta mögött kötötte meg Andrássy Gyula. Deák a magyar hadügy nagyobb önállóságát is szorgalmazta, Andrássyék azonban fokozato­san rávették, hogy engedjen. Kossuth többször is üzente: Deák ne csukja be a jövő kapuját. A Habs­burg Birodalom halálra ítélt - vélte Kossuth -, Magyarország sorsát nem érde­mes hozzákötni. A kiegyezést Deák egy abszolút hatalommal köti, nem a monarchia népeivel. A birodalom nem villámhárító lesz - így Kossuth -, ha­nem villámvonzó. 1867. március 30-án 257:117 arányban nyert a magyar országgyűlésen a közösügyi javaslat; az egyezkedés véget ért. Az uralkodó köszönetét fejezte ki Deáknak, hogy keményen védte a kialkudott javaslatot, bár - Bécsben tud­ták - számos részlettel nem értett egyet, de engedett a fő cél érdekében. Egyéb­ként Deák bízott a kiegyezési mű későbbi, a körülményektől függő korrekci­ója lehetőségében. Ez viszont már az utódok dolga, felelőssége lett. Kossuth vélelmezte, hogy Magyarország így képtelen lesz változások esetén érdekeit érvényesíteni, azaz Magyarország „a jövőnek nem lehet mestere". Deák más­ként vélekedett. 1867 tavaszán, a közösügyi vitában Deák közvetve válaszolt Kossuthnak az országgyűlésen: a nemzeti jogok - mondta - fegyverrel helyre nem állíthatók, de ez nem is kívánatos. Bizonytalan ígéretekre, várakozások­ra nem lehet építeni. A birodalom fenntartása és Magyarország alkotmányá­nak helyreállítása összehangolható. A közös uralkodó léte feltételezi a közös ügyeket. Egyébként - állította Deák - hazánk Ausztria felbomlása esetén sem állhat meg önmagában, szövetségre lenne szükség, s annak keretében is len­nének közös ügyek. Kiemelte az alkotmányosság helyreállítását Magyaror­szágon és a Lajtán túl is. 1867 februárjában munkához láthatott az Andrássy-kormány. Deák már korábban jelezte: semmiféle hivatalt nem vállal. 1867 júniusában a koronázá­son nem vett részt; ez finom jelzés volt. Úgy érezhette, a feladatot teljesítette, de Andrássyék miatt időnként kedve ellenére tett engedményeket. Az ünnep­lésekből nem kért. Szinte menekült a kurzus „ősatyja" szereptől. Támogatta az Andrássy-kormányt, de részkérdésekben önálló kívánt maradni. A törvényhatóságokról szóló törvénynél pl. Deák ellenezte a virilizmus bevezetését, mert a jogegyenlőség elvét vallotta. Végül beleegyezett, mivel Andrássy a tisztségét kötötte a virilizmushoz. Ellenezte Deák a választójog szűkítését is, és rövidesen rádöbbent: pártja szabadelvűsége az övé alatt ma­radt. Utálta a korrupciót, s ezért támogatta a kemény összeférhetetlenségi tör­vényt, de aztán belement a szabályozás elodázásába. A vasúti koncessziók tárgyalásakor mindig kiment az országgyűlési teremből. Boldogulni, gazda­godni vágyó fiatalabb társai egyre idegenebbül tekintettek rá, s ő is egyre kevésbé érezte jól magát köztük. Egy alkalommal számos szabadelvéi képvi­selő előtt jelentette ki: „Az ördög a ti vezéretek, nem én." Látnia kellett, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents