Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

és a jobbágyság közti érdekegyesítés jegyében, így főként az örökváltság és a jobbágyok birtokszerzési joga - ezek voltak Deák és vele Kölcsey, Wesselényi és mások fő kívánságai. A jelszó: „Szabadság és tulajdon" - Kölcseyé volt. Bécs elutasította a reformokat, 1834 novemberében elbukott az örökváltság is. A merev, feudális abszolutista bécsi kormányzat Metternich vezetésével elszánta magát a magyar reformmozgalom megállítására, ha kell, szétverésére. 1834 végén törvényellenesen szétoszlatták az erdélyi országgyűlést, és Wesselényit, aki az ottani országgyűlési naplókat cenzúrázatlanul kinyomatta, perbe fogták, majd meggátlandó Wesselényi visszatérését a magyar országgyűlésre, elindították magyarországi felségárulási perét is. Okul egyik szatmári beszédét hozta fel a királyi ügyész, melyben az örökváltságot elbuktató kormányzatot kemény szavakkal támadta. A per konstrukciós, politikai per volt, melyben a vádtól az eljárásjogi mulasztásokon át a jogsértések sokaságát követték el. A bírák pártatlanságának, függetlenségének a látszatára sem ügyeltek. Az ellenzék léte és fórumai elleni támadás volt ez, melyben fő szerepet kapott a király és kormánya azonosságának abszurd elve, azaz a kormány támadhatatlansága. Az ellenzék a tét súlyának megfelelően reagált. Deák ekkor már általánosan elfogadott vezetőként rögzítette az alapelveket: a szólásszabadság törvényes jog, szóban, főként megyei közgyűlésen hűtlenség nem követhető el, közgyűlési beszédért legfeljebb a megyei ügyész indíthat széksértési pert, király és kormánya nem azonos, a kormány felelősségre vonható. Deák következetessége, taktikai találékonysága, tudása alapvető volt abban, hogy az ellenzék a terrorperek idején nem esett szét, sőt éveken át vívta éles jogvédő harcát. Az országgyűlés alsótáblája, ahol a megyei követek foglaltak helyet, 17 felirati javaslatban követelt - Deák fogalmazásában - jogorvoslatot, de eredménytelenül, mert az arisztokráciát és a főpapságot tömörítő főrendi ház nem engedte fel a feliratokat. Deák nem csak hadvezérként, vezérszónokként, feliratok szövegezőjeként, hanem seregszervezőként is remekelt. Együtt tartotta, hitben és elszántságban erősítette társait. Beszédei Kossuth kéziratos lapja, az Országgyűlési Tudósítások révén és követtársai beszámolóiból országszerte ismertté váltak, s így a megyék gyűléseiken csatlakoztak, és tiltakozó feliratokkal ostromolták Bécset - hiába. Deák Zalának küldött és másolatokban országszerte terjesztett követjelentése világosan megfogalmazta a reformellenzék követendő útját és érveit: „...mivel a sérelem sokkal érzékenyebb, mintsem hogy annak meggátolt orvoslását felejthetné nemzetünk, tettleg kell használnunk köztanácskozásainkban a szólásnak és véleménynek nyilvános kifejtése törvényes szabadságát, szabadon és a törvényes korlátok között tartózkodás nélkül kell a kormánynak minden törvénytelenségei, a közigazgatásnak minden hibái ellen fölszólalnunk, a jövő országgyűlésen pedig ismét föl kell venni a most félbehagyott