Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

gimnázium után a győri jogakadémia következett. Társai „vastag"-nak nevezték, fizikai állapotára utalva. Maga írta Vörösmartyhoz, akivel már igen fiatalon életre szóló barátságot kötött, hogy „Olyan vagyok, mint a bivaly; futni nem szeretek, lassan, de sokat, akár 1,5 q-t is emelek". 1824-ben már zalai alügyész és az árvaügyeket felügyelő bizottság tagja. Sok-sok megrázó családi sorssal szembesült. 1829-től táblabíró, részese a megyei jogszolgáltatásnak. Családja birtoka 1200 hold volt, ebből Deák jövedelme évi 4-500 pengőforintra rúgott, ami akkor egy vezető hivatalnok fizetésével volt azonos értékű. Tisztesen meg lehetett belőle élni, de utazásokra, fényűzésre nem futotta. 1831-ben Zalában is napirendre került az ún. rendszeres bizottsági munkálatok, azaz az operátumok megvitatása, a megyei álláspont kialakítása. Az országos bizottságot, amely kilenc tematikus munkálatot (jogügyi, úrbéri, közjogi stb.) készített, 1827-ben rendelte ki az országgyűlés. Vitatásuk jó alkalom volt a magyar jogrendszer, társadalom és gazdaság állapotának felmérésére és a teendők számbavételére. Az országos bizottsági operátumok a feudalizmuson belüli kisebb módosításokat tartalmaztak, a megyénkénti vitákban viszont a még kis számú, de képzett, és a váratlan fellépés okán nagy hatású reformerek itt-ott már a polgári átalakulást célzó indítványokat is tettek. Lényegében e vitákkal indult a magyar reformkor. Aligha véletlen, hogy Zalában a még huszonéves Deák Ferencé lett a vezető szerep. A munka dandárját ő vállalta, mint párhuzamosan Szatmárban Kölcsey. Zala 143 nyomtatott oldalas munkálata Deák és bátyja munkája. Deák céljait ekkor fogalmazta meg Vörösmartyhoz írt soraiban: „...törekvésem, hogy egykor a valóságos magyar nemzet 400 000-ből 12 millióra emeltessék." A zalai közgyűlési nemesség miatt a munkálat megmaradt a feudalizmuson belüli célokkal, de már fel-feltűntek a nemzeti liberalizmus jelei. A cenzúra eltörlése, tehát a szabad sajtó követelése, a tetemes országgyűlési költségeknek az adómentes nemességre hárítása, a jobbágyterhek örökös megváltása, sőt a jobbágy birtok- és hivatalképességének felvetése utalt a fiatal Deák álláspontjára. A közteherviseléssel is megpróbálkozott, de a privilégiumait féltve óvó nemesi közgyűlés ezt visszautasította. 1832 novemberében bátyját választották Zala egyik országgyűlési követévé, Ferenc viszont 28 évesen alispáni helyettes lett. Antal bátyja már 1833 februárjában rádöbbent, hogy az országgyűlésen már a reformerek és a konzervatívok, aulikusok harca következik, s úgy vélte, ebben Ferenc jobban állhat helyt. így lemondott és helyére a zalai közgyűlés közfelkiáltással Ferencet küldte az országgyűlésre. 29 éves és már országgyűlési követ! A jobbágykérdés, az örökváltság vitájában pár hét után a reformerek vezérkarába került, első beszédeivel már lenyűgözte a hallgatóságot. Törvény előtti egyenlőség, számos kedvezmény a jobbágyoknak a reformer nemesség