Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

Deák Ferenc (1803-1876) Valóban bölcs volt. A teljes magyar joganyag tökéletes birtokában, logikus és tiszta érveléssel, meggyőzően és magával ragadóan tudott megyegyűlésen vagy az országgyűlésen úgy szólni, hogy a jelenlévők zöme a kérdést eldöntöttnek érezte. Órákon át volt képes fejből, akár rögtönözve is úgy szólni, hogy minden jogtörténeti és törvényi hivatkozása pontos, mondatai mindenki számára érthetőek, meggyőzőek voltak. Barát és ellenfél egyaránt tisztelte, mint ahogy ő sem tekintette az ellenfelet ellenségnek. A békeszerzés, a nyugodt építkezés embere volt. A jogvédelemben, Magyarország érdekeinek, alkotmányos állásának óvásában tudott kemény és határozott lenni, de mindig készen állt a mögötte álló politikus sereg és az ellenfél erejének pontos felderítésével a kompromisszumra, de úgy, hogy történelmi jogot ne, vagy csak az elkerülhetetlen mértékig adjon fel s közben a nyereségoldal is gyarapodjék. A Habsburg Birodalom keretében hazánk erősítését, országunk önállásának, önrendelkezésének erősítését, őrzését tartotta fő célnak. Amikor békésen, kemény vitákkal, de parlamentáris úton lehetett a célokért küzdeni - lehetett rá számítani, amikor viszont a békés, alkotmányos út bezárult és a radikális, ha kellett fegyveres harcra kényszerült hazánk, akkor félreállt és az adott pillanatban a vezetésre alkalmasabbnak engedte a teret. Tudott várni, türelmes volt, de készen állt az elérkező alkalmas idő azonnali kihasználására. Tekintélye kikerülhetetlen volt; alighogy megjelent a pozsonyi országgyűlésen, pár hónap alatt a liberális ellenzék vezetője lett úgy, hogy senkinek nem udvarolt, nem hízelgett; tudás, képesség, egyéniség magától értetődően emelte a magasba. 1803- október 17-én született - 200 éve - Söjtörön. Édesapja főszolgabíró és táblabíró volt Zalában, anyja Sibrik Erzsébet, a Győr megyei alispán leánya. Tisztes módú középbirtokos és magas megyei hivatalokat viselő család sarja tehát. Hetedik gyerek volt, a szülést, jellemző módon, mivel még bába sem akadt kellő gyorsasággal a környéken, egy ferences szerzetes vezette le. Az anya két óra múltán meghalt. A kis Ferenc is oly gyengének tűnt, hogy még aznap megkeresztelték. (Végül viszont igen erős, zömök, keménykötésű férfiú lett.) Apja az anya halála miatt búskomorrá vált, s így Ferenc előbb Tárnokra, a nagybátyjához, majd Kehidára került Antal bátyjához és nővéreihez - itt gondos kezek, szeretet és figyelem vették körül. A keszthelyi premontrei, a pápai bencés, majd a nagykanizsai piarista