Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
PORTRÉK A REFORMKORBÓL
Magyarországra jutott 27 millió! A magyar export az örökös tartományokba viszont 98%-ban agrártermék, illetve nyerstermény volt. Az árutermelő nagybirtokosok egy részének ez megfelelt volna továbbra is, a liberális oppozíció viszont először a szabad kereskedelem mellett volt, majd a magyar érdeket is figyelembe vevő vámszerződést kívánt Ausztriával. Ez komoly politikai konfliktust jelentett, hiszen az uralkodó felségjognak tekintette a vámügyet. A német vámszövetség, a Zollverein tovább bonyolította a helyzetet. Bécs és a konzervatívok a vámszövetséghez csatlakozás és a belső vámok eltörlése mellett kardoskodtak. Kossuth viszont felismerte: a bécsi ajánlat a magyar iparfejlesztés végét jelenti, a kiszolgáltatottságot erősíti. Rámutatott: Anglia gazdasági hatalmát az egykori védvámoknak köszönheti; mint ahogy Németország is évtizedeken át alkalmazott védvámot Anglia ellenében. Listre utalva az önálló magyar iparfejlődés és az azt segítő védővám mellett érvelt tehát. 1842-ben figyelmeztetett: a németség terjeszkedni akar Fiume felé és a Duna mentén is. A Zollverein a német egység erős támogatója. Wesselényi említette ugyan, hogy a pánszlávizmus ellenében az erőket (osztrák-német-magyar) egyesíteni kellene, de Kossuth ezt elfogadva is kijelentette: „Isten őrizze a német vámszövetségtől magyar hazánkat úgy szellemi, mint anyagi tekintetben!" Orosz tartomány vagy német gyarmat? Ez lenne a választék - kérdezte, majd felelt is: „Nem úgy, uraim! Van még egy harmadik állapot is: önálló nemzet két roppant néptörzsök között, elég erős arra, hogy nyomatékával eldöntő legyen a mérlegben." Magyarország a Nyugat mellett áll, de szövetségesként, saját célokkal. Hazánk civilizációja, uralkodóháza iránti hűsége, nyugati vonzalma nem jelentheti azt, hogy nekünk csak a védő szerep és a szolgaság jár... Nekünk - írta - nem elég, hogy kegyesen befogadnak, mi ragaszkodunk egyediségünkhöz és saját érdekeinkhez! 18 Önérzetes, lelkesítő és máig érvényes sorok... Kossuth jól látta: a korlátlan gazdasági liberalizmus egyenlőtlen felek közt hirdet szabad - azaz egyenlőtlen - versenyt, s a pénzarisztokrácia előjogait növeli. A gyengék védelme tehát állami feladat - látta helyesen Kossuth; elvont elvekért ne áldozzuk fel önmagunkat! A liberalizmus másik csapdáját a nemzetiségi kérdés jelentette. NyugatEurópában evidens volt az egy nemzet - egy állam elve. A liberálisok „bibliája", Rotteck-Welcker Staats lexicon^ helyeselte - vegyes nemzetiségű államokban is - a nemzetállami törekvést. A történelmi Magyarországon a 19. században a magyarság csak relatív többségben lévén, különös fenyegetettségérzést váltott ki a nemzetiségek politikai jelentkezése, kollektív jogok iránti fokozatosan kialakuló igénye. Közben mindenki ismerte a herderi jóslatot a magyar18 „Vámszövetségi kilátások" - Pesti Hírlap, 1842/179. Közli Pajkossy: i. m. 45. Ugyanerről: „Vámszövetségi kacsintgatások" - uo. 1842/178.
