Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

sait: a pár százezer nemes jobbágymilliók közt él, azok jó sorsa ezek jóakaratától függ. Emlékeztetett Spartacusra, Dózsára, 1831-re... Mi lehet a megoldás? - kérdezte. „Hóhérpallos és kötél? - Nyomorult eszközök!" A valódi megoldás: Szabadság és tulajdon. Hiába érvelt, s hiába küzdött mellette Deák Ferenc és sok más; a kormányzat aknamunkájával elbuktatta a reformot: így Szatmárban is elérte, hogy a közgyűlés az örökváltság és a jobbágyi tulajdon elleni pótutasítást küldött, amit Kölcsey, aki elvei ellen soha egy lépést sem tett, a követi állásról való lemondással viszonzott, miután eredménytelenül igyekezett otthoni társait személyesen is jobb belátásra bírni. Távozásakor, 1835. február 9-én Kossuth gyászkeretben jelentette meg az Országgyűlési Tudósításokat, az országgyűlési ifjúság (a követek mellett joggyakorlatot folytató jurátusok) gyászszalagot kötöttek kalapjukra. Az ifjúság kedvencét és tanítóját, a reformer követek pedig tiszta elviségű, spártai jellemű, éles okfejtésű, de mindig érzelemmel teli vezéregyéniségüket látták benne. Azt, akinek bár tompa és halk volt a hangja, de akit első szavától kezdve mindig síri csendben hallgattak, s e figyelő csendet csak időnként szakították meg lelkes éljenzéssel. Miután a fél országgyűlés elkísérte Pozsony határáig, hazatért, de továbbra is a politika foglya maradt. Barátját, Wesselényit, aki az erdélyi országgyűlésen engedély nélkül kősajtót alkalmazott, majd a szatmári közgyűlésen (felháborodva a Kölcseyt is lemondásra sarkalló bécsi aknamunkán) élesen kikelt a kormány ellen - perbe fogták. A per a teljes magyar ellenzék megfélemlítését és lefejezését célozta. A 450 oldalas védőiratot Kölcsey készítette el, jogászi- politikusi remeklésként. Az országgyűlés után, 1836-1837-ben aztán újabb konstruált politikai perek indultak. Bécs a terror eszközeivel tört a reformmozgalom ellen. Az országgyűlési fiatalok egy része, a barsi ellenzékiek, majd Kossuth következtek. Immár a reformmozgalom puszta létéről volt szó s Kölcsey - és országszerte az ellenzék - ennek megfelelő erővel válaszolt. Szatmárban a tiltakozó feliratok sorában fejezte ki álláspontját a közgyűlés; ezeket a feliratokat mind Kölcsey szövegezte. Része volt abban, hogy az 18391840. évi országgyűlés végén az abszolutizmus kénytelen volt felhagyni a terrorral. Ezt már Kölcsey nem élhette meg. 1838-ban halt meg, 48 évesen. Előbb azonban „végrendelkezett"; megírta intelmeit, a Parainezist (cím szerint nevelt fiához, Kölcsey Kálmánhoz - aki 1849-ben a szabadságharcban esett el, de valójában az egész - és mindenkori - magyar fiatalsághoz). Sok tapasztalás, töprengés nyomán kikristályosított emberi és erkölcsi alapelvei nem kötődnek konkrét időhöz. Ma időszerűbbek, mint valaha! Idézzük fel - bevezetésül - néhány gondolatát. „Törekedj állandó, szilárd elvek kiküzdésére, hogy ne az önérdek vezessen jobbra, majd balra, ne légy kitéve az erkölcsi süllyedés veszélyeinek" - írja kezdetben, majd a munka fő része, illetve vissza-visszatérő motívuma következik: a hazaszeretet him-