Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

még viszonylag jól ellátott békésiek részéről, de ne feledjük: még 1813-ban is kordont kellett állítani a pestisveszély ellen... Bizony, Belényes-vidéki „oláhok" százai kóboroltak ekkor megyénkben, s nemegyszer az út mentén haltak meg. A termények ára döbbenetesen felfutott, a szokásos tízszeresére is, elérve a köblönkénti 100 frt-ot. Összeírták a feleslegeket és a rászorulókat, és felhívták a figyelmet a segélynyújtás kötelezettségére. A helyzet 1817-ben sem javult gyökeresen, mivel korántsem volt kedvező a termés országszerte. Óriási volt a drágaság. 1834-ben földrengés volt a megyében, ekkor repedt meg erősen a csabai evangélikus nagytemplom fala is. 1844-ben nagy tavaszi árvíz pusztított, több településen is háztól házig csak csónakon lehetett járni. A feudalizmus utolsó nagy ínsége - ezt még említsük meg - 1846-1847ben következett el. Éveken át, de főként 1846-ban rendkívül rossz volt a termés, felszöktek az árak. Ezúttal főként a Felvidéken lett válságos a helyzet, pl. Árvában, ahol a jelentős föld nélküli zsellérség teljesen élelem nélkül maradt. A Helytartótanács puhatolózott is: az alföldi „tágas" határokban nem férne-e el a felvidéki népességfelesleg, ám válaszul Békés a nagy kiterjedésű kamarai (állami) puszták létére utalt. így maradt a „szokásos" intézkedés sorozat: tilos lett gabonából pálinkát főzni, uzsorás kupeceknek terményt eladni, sőt zenélni, mulatozni is. Ezentúl Békésben is - ahol sokkal jobb volt ezúttal is a helyzet, mint az ország más, főleg hegyes vidékein - megindultak a közmunkák, az uradalmak és a községek is hiteleztek gabonát, néha segélyt is osztották. Éhínség nem is tört ki, ám elszaporodtak az erőszakos cselekmények, még fegyveres útonálló bandák is feltűntek. Ezért került sor nyolc új csendőr alkalmazására és arra is, hogy a két biztos mellé (Orosháza, Gyula) Gyomán is létesült egy biztossági hivatal. A három biztos alatt 16 csendőr szolgált összesen. 1847 elején aztán Békésben is szaporodtak a válságjelenségek - már éhhalál is megesett, igaz, inkább a kóborló felvidékiek soraiban, akiket hiába utasítottak ki valahonnan, feltűntek a szomszéd faluban. Mit is tehettek volna... Békésben a hatóságokat leginkább Tárcsa, Vári, Gyoma, Endrőd és Szentandrás ínségesei aggasztották; végül is a közsegedelem átsegítette e helységeket is a nehéz heteken. A gabona ára három-négyszeres lett. Váriban már 1846 nyarán 200 ember lázongott; 1847 elején-tavaszán aztán Csabán, Békésen és Szarvason is volt mozgolódás; a csendőrök, illetve a katonaság azonban ura volt a helyzetnek. 1846-1847 folyamán országszerte többen is sürgették „tartalék magtárak" létesítését, melyek hivatva lettek volna ínségek idején segíteni a közellátást. A viták még tartottak, amikor már mutatkozott a jobb termés, ami aztán szokás szerint - véget vetett a tervezgetésnek. Aztán jött az újabb árvíz, aszály - s akkor felelevenedtek az ínséget megelőzni akaró gondolatok, hogy aztán